Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
mit sem, mert nem írtak róla bővebben az akkori újságok. Ezért kérdeztem bátyámat, hogy hátha többet tudna erről, mint az újságokból én, vagy bárki más is. — Nem tudok ín semmit, de nem is akarok, csalás, szemfínyvesztís ez az egísz." 11 4 A Magyarhomorogon 1902-ben született, de több mint ötven éve Furtán élő Fülöp Balázsné született Kiss Margit kevésbé kétkedő. Sajátos környezetben, a furtai öregek Napközi Otthonában látogattam meg és kérdeztem ki a vasfűhagyományok felől. Napközis társai, hasonló korú asszonyok és férfiak kétkedő közbeszólásaikkal többször kifejezésre juttatták, hogy a vasfű majd teljesen ismeretlen előttük és hogy varázsszer voltáról éppenséggel nem tudnak, de ha tudnának se hinnék, s nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Fülöp Balázsné elmondta, hogy „bizony gyerekkoromban, úgy 1910-be e vagy 12-be, mindenképpen az első háború előtt, Szomojamban többedmagammal láttam egy ottani embert, akinek vasfű volt behúzva a bal tenyeribe, aztán egy érintésére kinyílt neki a bezárt lakat. Mindenki csodálta és nem akart hinni a szemének, de hát ez valóság volt, az ember többször is megcsinálta. Aztán nagy unszolásra a kezét is megmutatta, én is láttam. Arra emlékszem, hogy tényleg volt valami a tenyerében, valami feketés vonal féle. Jól emlékszem rá, már csak azért is, mert többször elmondtam már ezt, ahol nem akarták elhinni a dolgot. Hogy hogyan tette bele a kezébe a vasfüvet azt nem tudom, de világosan láttam és ma is jól emlékszem rá, hogy benne volt, bele volt nőve a tenyerébe. Azt se tudom persze, hogy vasfű volt-e vagy valami más. A vasfüvet ismerem, édesanyám is használta teának, meg savanyításhoz is, de hát, hogy tényleg az volt-e a szomajomi ember tenyerében vagy sem, azt nem tudhatom. Az biztos, hogy azt mondta, hogy vasfű. Mert hát ott ingerkedtek vele. Nem akarták elhinni, amit láttak aztán azért. Az ember meg nemigen híresztelte, el szerette volna hallgatni az egészet, csak hát olyan helyzetbe került, hogy nem titkolózhatott." 11 5 Ezekhez hasonló részletességű, összefüggő véleményeket sehol sem sikerült megismernem, csupán apró, elszórt, sokszor nem is összefüggő adatokat tudtam gyűjteni. Ezekre a szórványadatokra csak utalni fogok. Mind a fenti beszélgetésben foglaltak, mind pedig a szórványadatok alapján a sárréti vasfűhagyományokat a következőkben foglalom össze. A vasfüvet ma már alig ismerik a Sárréten, a nevét se nagyon tudják. Bajomban kórónak, Füzesgyarmaton „kisgaznak", Komádiban „olyan árokparti gaznak", Berettyószentmártonban gyomnak, Furtán „olyan kisvirágú fűnek", Nagyrábén tehéngaznak, Bihartordán keserűfűnek, Darvason kecskekórónak stb. mondták. 11 6 Általában gyomnövénynek tartják és sehol különösebb gondot nem fordítanak rá. Sárrétudvariban, Bajomban, Berettyószentmártonban és Zsadányban hallottam olyan vélekedést, hogy a vasfű egyre inkább fogyóban van, hogy egyre ritkább és hogy régen — ez a múlt század végére vonatkozik — több volt belőle. 11 7 Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy az ármentesítés, a Sárrét lecsapolása előtti időkben még több vasfű volt és általánosan ismerték. Ma elvétve szedik a virágját, virágos ágát, szárítják és gyógynövényként (tea) használják. Akik szedik és teát csinálnak belőle, gyomorfájás ra, hogy korábban többen szedték gyógynövényként és használták. Tudnak arellen isszák, de általános erősítőnek is mondják. 11 8 Több helyen emlékeznek arról is, hogy régebben gyógyszertárakban is lehetett kapni. Hasonlóan kevesen ismerik és használják, mint fűszernövényt is. Arra nézve, hogy káposztasava114 Tiviaffy László: Szigetközi krónika, i. m. 255. 115 R(ágyás) Juhász János, szül.: 1879. Fúrta, Szabadság u. 76. 1971. 116 Fülöp Balázsné szül. Kiss Margit. Szül.: 1902. Fúrta, öregek Napközi Otthona. 1980. 117 Vö. : Miklya Jenő—Szabó Ferenc: (szerk.) : Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok. Szeghalom, 1979. 118 Bajom, Berettyószentmárton, Sárrétudvari, Zsadány. Saját gyűjtés 1970—1978. 247
