Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban

avval a kézzé igazán nem lehet lakatot lecsavarni, meg ahogy monták, bikót levenni a lú lábárú, zárat feltörni meg effélék. Aho erő köllött, a kéz nyomása, ereje, a meg sebesen, fájósán e se kípzelhető. Hát errű csak ennyit. — Pedig ez a része engem nagyon érdekel a dolognak. Nem hiszem, hogy a vasfű tenyérbevarrása akadályozta volna azt, akinek volt varázsfüve, hogy zárat nyisson, béklyót, bilincset törjön, mert az ilyen ember nagyon erős, nagyon ellenálló lehetett. Igaza lehet bátyámnak abban, hogy a tenyérbehelyezés fájdalmas lehetett, hogy nem minden ember tudta volna megcsinálni, de éppen ez jelentheti azt, hogy aki mégis megcsinálta az erős, fájdalmat nem ismerő ember lehetett, képes arra, hogy zárat nyisson, béklyót törjön. Ehhez mit tetszik szólni? — Nem szólok ín semmit, mer hát az ilyen ember, ha vót egyáltalán, akkó nem is rendes ember vót. így tutták eszt a rígi öregek is. Mán ez abbú is kitetszett, hogy megszerezte eszt a füvet. Mer nem ám eszt a mindenütt ott található vasfüvet kellett ehe megszerezni, hanem ennek a fajtáját. Mindenfílít montak arrú, hogy milyen. Idesapámtúl hallottam egysze, hogy három ága nőtt ki annak egy helyrül, oszt a színe is más vót, éjjel vagy jobban mondva hajnalt szikrázott vagy mi, tündökölt, szóval nem ez a közönsíges gaz vót a. De még a hagyján, hanem a, hogy ritka vót a nagyon, itten a mi határunkon nem is lítezett, de még rígen se, mert aszt monták rúla az apáink sorra. In úgy gondolom, hogy egy nagy hazugság vót az egísz, a jó níp bevette, mer hogy olyan lókötők, zsiványok terjesztettik aszt leginkább. Azoknak kellett ez a fű, oszt jött nékiek jól, ha kiraboltak valamit, mert kinyitották véle a lakatot meg zárt vagy oszt még inkább ha elfogták üköt oszt bilincsbe vélek. No, oszt állítólag a bilincset is meg még akkó láncóták inkább, evvel levettík magukró, oszt illa berek itt ne keress! No, de furfang van ebbe, mer ilyen nincsen, e csak mese, a betyárok tanáták ki, hogy féjjenek tőlük a csendőrök, meg a níp is, mer hát nem tuggyák üköt elfogni, oszt ha ellenekre tesznek hát megfizetik. Szóval csak aszt mondom, hogy hazugság e mind ety szálig, hiszi a pici, aki hiszi. Mán nem is törődik véle senki, mer hát mindenki tuggya, hogy nincsen ilyen fű, meg oszt aszt is, hogy akit elfognak oszt börtönbe vetik, a lehet akármilyen erős, meg minden, a nem tud megszabadulni. E csak olyan remínykedő dolog vót rígen, oszt mára má lássa, senki se tud rúla, mer hogy nem is vót az igaz. — Hát tetszik látni, hogy mégis csak tudnak róla ma is. Például bátyám igazán sokat tud erről a vasfűről, de hát én is egy keveset. De szeretnék még többet tudni róla és azért kérdezem tovább. Biztosan tetszik emlékezni rá, hogy miként, hogyan találta meg hát azt a ritka, nem mindenütt meglevő vasfüvet az, aki kereste? — Hát erre mán igazán nem emlíkszek, mert hát errű nem is hallottam, meg hát az ilyesmi igen ritka dolog lehetett, mer az biztos, hogy akár hiszem, akár nem, hogy vót-i ilyen vasfű vagy se, a bisztos, hogy ha vót hát csak igen kis számba. Ety bisztos eszt magamtúl is tudhatom, hogy nem minden ember kereste eszt a füvet, hanem csak a, akinek kényszere vót rá oszt kitartása is a keresíshe meg etökíltsíge a megtaláláshoz, hogy ne mongyam aztán a tenyere főmetszísihe meg minden. Szóvá ez egy ritka madár vót, aki hát osztán vígül is csak megirdemölte, hogy megtanáta a vasfüvet, ha megtanáta. Osztán még úgy gondolom, hogy mígis vót ebbe az egíszbe valami, hát úgy vót az rendgyín, hogy hálás lehetett az illetőnek ez a főtanát vasfű. Bisztos erősítette meg minden. Köllött, hogy tudományt aggyon nékie, mer hogy anélkül csak gaz vót a, semmi más, avva tudomány níkű ugyan semmire se ment vóna. No persze ez a tudomány más vót mint a maji, nem egyezett az evve a majiva. Aszt nem lehetett tanuni, mint a mostanit a sok-sok iskolákba meg könyvekbül meg minden, hanem aszt kapta, szereszte az illető az apjátúl, a jóindulatú tudós emberektű, meg ezek a csodaszerek is, mint hát ez a vasfű is, adták neki. Olyan titkos lehetett a, nem beszítek rúla, nem hencegtek véle, csak látszott az életeken meg azon, hogy mit hogyan csinátak, intésztek az időjárássá, az állatta, a többi emberre. Az időjárás nagy dolog vót akkoriba, mer a szabadba íltek in245