Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
fejű sárkányt talál. A rab sárkány három pohár vízért királyságot ígér neki. Királyfi Jankó teljesíti kérését, vizet ad neki, megitatja. A harmadik pohár víz után a sárkányról a láncok lepattogtak és kirepült. 9 0 Bár ezekben a mesékben nincsen szó vasfűről, a vasfű használatáról, a bennük szereplő motívumok a vasfű-hiedelmekre épülő mondák, történetek köréhez csatolják őket. Sokkal érdekesebb K. Nagy Sándor másik vasfű története, ami ugyancsak Erdélyhez kötődik és a barlang motívum is fellelhető benne. Történeti eseményről van benne szó, amit egyrészt a benne szereplő agyafúrt furtai ember (Fúrta Bihar megyei község) személye, másrészt a történetnek az egész Sárréten jól ismert csökmői sárkányhúzás históriájához való nagyfokú hasonlósága, különösen érdekessé tesz számunkra. Az egész történet nagyban magyarázza, hogy a vasfű a Sárréten általánosan ismert növény volt, amelyhez itt kötődött a legtöbb hagyomány, hiedelem. K. Nagy Sándor megírta, hogy a magyar és a székely néphit szerint a háromszögű vasfű kinyitja a legerősebb zárat is. K. Nagy a magyar néphitben ebben az esetben bizonyára bihari, közelebbről sárréti néphitet értette, mert állítása igazolására egy sárréti, még közelebbről egy furtai esetet mondott el. „Egy ilyen vasfüves csalási bűnügy nagy port vert föl a múlt évben Székely-Udvarhelyt, melynek szálai megyénkbe is kiágaztak, mert éppen egy furtai ember járt el, mint a háromágú vasfű tulajdonosának (egy igen tekintélyes egyénnek) küldötte s a székhelyek között társulatot alakított a vasfű megvétele végett, mellyel felnyílik az a Romániában levő barlang, amelyben temérdek kincs van. De mielőtt a 2000 Ft — a vasfű ára — egészen össze lett volna szedve, a góbé atyafiak nyomára jöttek a csalásnak. 9 1 Az eddig említett botanikai, tönténeti és néprajzi adatok alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a vasfüvet országosan ismerték. Erről számolnak be különböző tájszólásaink is. Csűry Bálint Szamosháti szótára szerint „mesebeli varázskulcs titkos ajtókhoz". 9 2 Bálint Sándor Szegedről hasonlóképpen nyilatkozott. 93 Penavin Olga a szlavóniai Kórógyról pedig azt jegyezte fel róla, hogy „a vasfű varázserejére hivatkoztak. A vasfüvet még nem is olyan régen a varázslatok egyik legnépszerűbb szerének, eszközének tartották. így tárgyalta a néprajzi szakirodalom is. 9 4 Szendrey Zsigmond a vasfüvet a növényvilág képviselőjeként tartotta számon a varázslatokban. 9 5 A varázsszer, a varázseszköz rendkívül fontos a varázslatot végző személy, a hős szempontjából is. A hős első számú barátai a tárgyak és az eszközök, illetve a csodálatos eszközök ősi képzetei. Mágikus kapcsolat van a hős és eszköze között. Ez a vasfű esetében abban is kifejezésre jut, hogy nem akárki találhatja meg a vasfüvet, nem mindenkinek „jár ki", nem lehet adni-venni, hanem csak azé lehet, aki erre hivatott, aki meg képes keresni, aki fel tudja ismerni és fel is tudja használni. Például úgy, hogy a tenyerébe vágja, húzza, beleépíti, meglétét, birtoklását titokban tartja. A varázseszköz rendszerint a kitaszított, a bajba jutott hős birtokában van, hogy segítse, hogy segítségével kijusson a bajból, hogy elégtételt vehessen. Ezért etnológiailag rendkívül fontos mozzanat a hős harca a varázseszköz, jelen esetben a vasfű megszerzéséért. Nagy Olga jellemzése a varázseszközről, itt a vasfűről, figyelmünket a hősre, a varázsszer birtokosára irányítja. 9 6 Könyvének címe is rendkívül eligazító: Hősök, csalókák, ördögök. Szendrey Zsigmond is felhívta már a varázslócselekvések rendkívüli személyére a figyelmet, megtoldva érdek90 Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok. II. (Pécs, 1957) 132. 91 K. Nagy Sándor: Bihar-Ország, i. m. 34. 92 Csüry Bálint: Szamosháti szótár. II. (Budapest, 1936) 443. 93 Bálint Sándor: Szegedi szótár II. (Budapest, 1957) 651. 94 Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár. III. (Üjvidék, 1978) 234. 95 Szendrey Zsigmond: A varázslatok eszközei. Ethnographia XLVIII. (1937) 386— 405. 96 Szendrey Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban, i. m. 154— 166. 240
