Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Péter Imre: A Sárréti Népfőiskola

úgy lehetne ítélni, hogy ily nemű gyűjtés más végképpen idejét múlta. Ez azonban csak látszat, amely onnan ered, hogy a múlt évszázad közepén végrehajtott vízrendezés — a Berettyó, a Körösök szabályozása, a Sárrét mocsár lecsapolása — megváltoztatta tájékunk földrajzi és természeti arculatát, ennek következtében kihaltak a jellegzetes régi foglalkozások, a velük kapcsolatos sajátos életforma felbomlott s helyét új, általánosabb és színtelenebb foglalta el. Az eddigi kutatások néprajztudományi szempontból rendkívül értékes eredményei azt bizonyítják, hogy a hagyományok még nem haltak ki, sőt némely vonatkozásban a mai élettel is kapcsolatban vannak. Halványodásuk kétségtelen s ez természetes is. Ez azonban nem akadálya a néprajzi gyűjtőmunkának, hanem serkentője. Alig van háztáj, ahol ne akadna olyan régi tárgy, amelynek múzeumba kellene kerülni. Régimódi bútordarabok: lóca, szék, téka, fogas, láda, régi virágos cserép, tányérok, kancsók, mécsesek, régi felszerelések, mint pl. gyertyakoppantó, kés, villa, kanál. Itt-ott megtalálhatók még a régi ruhaviselet egyes darabjai. Rá lehet akadni a hajdani pákász foglalkozás szerszámaira: hálók, varsák, csapdák, madarászó hurkok, tőrök. A pásztorkodásnak, állattenyésztésnek is maradtak emlékei: karikások, rovásfák, bilyogozóvasak, békók. Sok tárgy maradt a régi földmívelés eszközeiből: faekék, a nyomtatás, szórás felszerelései. Hosszú sora van azoknak a használatból kivetett eszközöknek, amelyek már csak a múzeumban érnek valamit. — A begyűjtött tárgyak ajándékként, vagy a tulajdonjog megtartásával: letétként helyzeteinek el a múzeumban. Ismételten kérem a Sárréti Népfőiskola részére Bizottság támogatását s vagyok teljes tisztelettel Szűcs Sándor igazgató Bihartorda, 1948. október 11. 222