Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

csolatairól olyan kimerítő alapossággal számol be, hogy jelen munkámban a fenti témaköröket nem kell részletesen kifejtenem. Csak abban az esetben bocsátkozom részletekbe, ha az 1974—79 közötti megfigyeléseim során olyan újabb ismeretek kerültek napvilágra, melyek kiegészítik, helyenként módosítják a sarkantyús sármányról eddig ismert adatainkat. (Érkezés, távozás időpontja, a telelés problémája, táplálék, viselkedés stb.) Tanulmányomnak a Calcarius részében inkább csak a Szabó L. V. által 1974-ig közölt adatsort kívánom kiegészíteni 1974—76-os bihari, valamint 1975—79-es hortobágyi megfigyeléseimmel. A rendkívül nagy adattömeg (167) miatt a felsorolástól el kell tekintenem, ezért az előbbi két fajhoz hasonlóan jelen esetben is telenként összefoglalva értékelem a madár előfordulását. Érkezés, elvonulás, mennyiségi viszonyok A tanulmányomban vizsgált négy faj közül a sarkantyús sármány érkezik a legkorábban. Az elsők már szeptember végén feltűnnek, október elejétől mindinkább csapatosan mozog. Október végétől november végéig láthatunk legtöbbet, majd a tél beálltával tovább vonulnak. Általában januárban alig kerül szem elé, csak a tél gyengülésével, február elején jelenik meg ismét. Február hónapban, esetleg március elején az őszvégihez hasonló csapatokban mutatkozik. Elhúzódó, kemény tél esetén fordul elő, hogy még márc. közepe után is találkozunk velük (pl. 1976). A szeptemberi, korán érkezett példányokon még jól látszik a nyári tollruha mintázata, a hímek feje és torka sötét foltokkal tarkázott. A februári—márciusi példányok is egyre színesebbek. 1978. február 24-én a hortobágyi Borzas pusztán egy ilyen átszíneződő hímet éneklés közben figyeltem meg. Többször láttunk a februári vonulás során párokban is Calcariusokat. A továbbiakban az egyes évek adatait értékelem. 1974—75. Mérsékelt számú előfordulás, összesen 19 megfigyelési adat. Biharban nov. 24.— jan. 28. között figyeltem meg. A Hortobógyra okt. 23-án érkezett, vonuló pacsirtákkal (Szabó). Utolsó adata: III. 16. Kunmadarasi puszta 3 db. (Szabó) Ezen a télen nem volt 10—12 példánynál nagyobb csapat! 1975—76. Kiugróan nagyszamú előfordulás. 36 megfigyelési adat. Érkezése; X. 9. Kunmadarasi puszta, 10 db. (Szabó) A Hortobágyon X—XI-ben erős vonulás, decemberből nincs adat, elvonultak. Az egyetlen decemberi megfigyelés Biharból van: dec. 20., Sándoros, 8 db. Január elején ismét visszatértek. A hosszú tél miatt március legvégéig kitartottak. több százas csapatok i

s voltak. Legkésőbbi adata: IV. 3. Angyalháza puszta, 3 db. Legnagyobb tömeg: II. 22. Kunmadarasi puszta, 200 db (Szabó). 1976—77. 37 megfigyelési adat. Az előző évhez képest jóval kisebb létszámban mutatkoztak. Legkorábbi előfordulása: IX. 19. Kunmadarasi puszta. December végéig folyamatosan, de csak kis mennyiségben voltak jelen a pusztákon. December végétől január végéig nem mutatkoztak, 1977 első adata: jan. 28. Zám puszta. Legkésőbbi előfordulása: II. 27. Zám puszta, 8 db. Legnagyobb csapata: XI. 18-án, 42 db, Kunmadarasi puszta. 16