Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Balassa Iván: Adatok Báránd XVIII. századi történetéhez

radi) építőmesterrel a templom hajójának megépítésére. Ennek ára 1750 rénesforínt, továbbá 3 köböl búza és 10 icce vaj, ezenkívül tisztességes ellátás, ami sorkosztot jelentett. A szerződés előírja, hogy a régi templom dereka megmarad (ezt azért vették bele, mert így nem új építkezésnek lehetett feltüntetni) és ahhoz egy prédikáló széket építettek. Az építőmester ezenkívül minden lakatos és üveges munkát is elvégez. A továbbiakban biharnagybajomi téglavetőkkel kötnek szerződést, akik 1000 darabonként 5—5 máriást és kosztot kaptak. „Tibai János asztalossal megegyezik az Elöljáróság, hogy a templom nyogoti részébe csinál egy Chorust, elegendő új székeket, a prédikáló szék felé egy jeles szuperlátot, ajtókat, számrakó táblákat. Fizetése 320 váltóforint, 6 köböl búza, tisztességes ellátás". Mindehhez a hatalmas kiadáshoz azonban nem volt elegendő pénze a bárándiaknak, és ezért Kádár András főbíró, Zilahi János lelkész. Futó János kurátor Madas Istvánné debreceni özvegyasszonytól 800, az ugyancsak debreceni lakos Körösy Mihálytól pedig 300 váltó forintot vett kölcsön. Az 1770—72. évi gondnoki számadások szerint az összes építési költségek 3780 Ft 14 dénárt tettek ki. Ennek megfelelően ki lehet mondani, hogy a templom egy része, amely kb. a mainak fele lehetett, 1772-ben fejeződött be. Ekkor tüntették el végleg az előbb feltételezett középkori részek, de továbbra is megmaradt az elkülönítve álló fa harangláb. II. József a Türelmi Rendeletet 1781-ben adta ki, melyben a templomépítést megengedte ugyan, de a torony emelését továbbra is tiltotta. Minden esetre bizonyos türelmesség a protestáns vallásokkal, így a reformátussal szemben is megmutatkozott. Ezért a bárándiak 1787-től már gondolhattak a templom megnagyobbítására és a hajóhoz hozzáépült tégla torony építésére. Ezért 1787. ápr. 29-én Gyökös István debreceni téglavetővel egyességet kötöttek, hogy 100 000 téglát készít, mégpedig ezrét 2 rénesforintért, amihez még 2 font hús, 1/2 font szalonna, minden 10 000 után 4 véka liszt és 4 font só járult. A gyalog napszámosokat az eklézsiának kellett biztosítani. Ügy látszik 1787 nyarán a téglaégetés nagyrészt megtörténhetett, mert ez év október 5-én egy debreceni kőművesmesterrel kötöttek megállapodást: az újonnan építendő toronyra és a templom bővítésére. Köblenként 4 rénesforint 30 krajcárt és 4 köböl búzát fizettek és embereinek sorkosztot. Ez a jelentős építkezés nagyon nagy megterhelést jelentett a falunak, hiszen 1788—1790. között erre a célra 1055 rénesforintot adtak össze, de ezenkívül még jelentős mennyiségű búzát, árpát és tengerit, nem is számítva a sorkosztokat. 1787—1791. között azt is kimutatták, hogy mennyit kellett gyalog és fuvarral szolgálni, hiszen el kellett menni Debrecenbe, máskor fáért a Tiszához vagy mészért még nagyobb távolságra. Ez általánosan egy-egy egyháztagnak 8—13 napi munkát jelentett évenként. Ügy látszik, hogy a falak felhúzása szépen haladt és ezért 1788. július 6-án már a torony faanyagáról tárgyaltak először is Hadan Ferenc csomonyai (Bereg m.) lakossal, aki vállalta, hogy a templomhoz és a toronyhoz szükséges fát akár Tiszafüredre, akár Tiszacsegére leúsztatja, és onnan kell majd a bárándiaknak azt elszállítaniok. 150 rénesforintért az alábbiakat adta 55 szál 6 öl hosszú, 8 coll vastag, 85 szál, 5,5 öl hosszú 6 coll vastag, 20 szál 7 öl hosszú 8 coll vastag gerendát és 25 szál deszkát: „mind egészséges jóféle tölgyfa". Ez minden bizonnyal a jelenlevő Orbány Mihály és István derecskei ácsok kívánsága lehetett, akik az új torony mindennémű ácsmunkáját 140 rénesforintért vállalták. Ez a munka feltehetően 1789. év végére elkészülhetett. 1789. december 11-én Jéger János debreceni lakossal kötöttek szerződést: „. .. az újonnan építendő toronynak tetejébe egy nagyobb és 4 szegeletre való gombot készít. A nagyobb gomb 9 vékás legyen, a 4 kisebb a nagyhoz proporciózva légyen. Formájúkra nézve pedig épen a mostani Debreczeni veres tornyon lévőhöz alkalmaztassanak" (Kiemelés B. I.) A debreceni Veres-torony a középkori eredetű Szent András templom egy 163