Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Balassa Iván: Adatok Báránd XVIII. századi történetéhez
esküdtek, míg az írást és a pecsételést a helység nótáriusa, Mathias Szeőnyi végezte. Végül az egészet aláírta a kiküldött összeíró Kölgyesi Ferenc és segítsége Szachvay István az adott év november 12. napján. Az 1770-ben összeírt jobbágyok házas és házatlan zsellérek nevének gyakorisága a következő: Andre (1), Bakonszegi (6), Balku (1), Balla (2), Barabás (1), Baranya (3), Barát (1), Baris (1), Benedek (1), Berde (5), Bereczki (1), Bíró (3), Borús (3), Bodnár (1), Böszörményi (1), Bujdosó (1), Cseh (2), Csomós (1), Deák (1), Deli (5), Derne (1), Dienes (2), Duduma (1), Eperjesi (1), Erdélyi (2), Erdős (1), Falas (1), Farkas (4), Feke (1), Fekete (1), Futó (7), Galgóczi (3), Görbe (1), Gulyás (1), Gyenge (1), Gyöngyösi (1), Hajdú (1), Halmi (4), Horváth (1), Igó (1), Juhos (5), Kabai (2), Kádár (2), Karajos (3), Kardos (2), Kasza (1), Katona (8), Kerékgyártó (7), Kiss 15), Kolosi (1), Kompa (1), Kondás (1), Kóti (2), Kovács (6), Kővári (1), Kövér (1), Kun (1), Lakatos (1), Lévai (4), Lovas (1), Lukács (1), Marázi (1), Matkó (1), Mester (4), Mosolygó (4), Nagy (3), Németi (1), Nyéki (2), Nyisztor (1), Oláh (1), Pál (1), Pálfi (3), Pap (5), Polyik (2), Rákosi (1), Ruczu (1), Sárközi (1), Somogyi (1), Szabó (7), Szántó (1), Szathmári (2), Szegi (2), Szekeres (2), Szentes (1), Szilágyi (3), Szűcs (2), Takács (3), Tariska (5), Tiszai (1), Tokai (1), Tóh (1), Török (4), Ungi (1), Vág (1), Varga (12), Várkonyi (1), Vekerdi (5), Vesszős (2), Zágonyi (5), Zagyva (2). A nevekből néhány következtetést, ha megfelelő óvatossággal is, de le lehet vonni. Először is a török alóli felszabadulás után eltelt csaknem nyolc évtized alatt a családok fele megmaradt (Dienes, Halmi, Sárközi, Ungi), sőt esetleg még egyre (Kádár, Kádas) lehet gyanakodni. A vissza, de még inkább a beköltözködés inkább kis családonként történt, nagy nemzetségek nemigen alakultak ki. Van ugyan 15 Kiss-család, de ezek származása különböző: Szent-Miklósi Kiss, Cs. Kiss, S. Kiss, F. Kiss. Feltűnően sok a falu, megye, táj nevekből alkotott név, ami esetleg az illető családok származáshelyét jelöli. Néhány név az erdélyi románok irányába utal: Andre, Balki Duduma, Ruczu, míg esetleg török származás a Deli. Feltűnően sok a foglalkozás név. Mindezek alapján azt hiszem nem járok messze az igazságtól, ha megkozkáztatom annak megállapítását, hogy Báránd lakossága a XVIII. század első kétharmadában rendkívül nagy területről verbuválódott. A bárándiak büszkén vallották, hogy „Szabados menetelűek, és nem örökös jobbágyok vagyunk", vagyis esztendőnként kötöttek megállapodást a földesúrral, a Nagyváradi Püspökség képviselőjével. ,,A' Jobbágyi kötelességet avagy szolgálatot, mind vagyonos Gazdák, mind a' zsellérek az Urasággal esztendőnként Contractusbeli alku szerént, a' mint meg egyezhetünk, azon módon tesszük, melly alkut nem tsak 1759 dlk Esztendőtől fogva, de még az előtt is szoktuk tenni a' Földes Urasággal". Ez jobb helyzetet biztosított számukra ezért írhatták, hogy ,,Puszta telek Helységünkben nintsen". időben rajtok állani meg szokott víz, kárt szokott tenni, az holott lapossabbak. — KaA határban lévő földeket, melyeket a jobbágyok rendszeresen használtak így írják le: „Szántó földeink három fordulóban vágynák, mellyek is termékenyek kétszeri szántás után, mellyeket ki tiszta búzával Lakossaink közzül, ki pediglen rososal szokta bévetni". Ez azt jelenti, hogy a szántóföldek kétharmad részét vetették, míg egyharmad része pihent vagyis ugarnak hagyták. „Az Lakossaink pediglen Szántó földjeit ki öt ki hat marhával szokta tehettségéhez képest szántani, kettővel pediglen nem, o' földnek keménységéhez képest. Vagyon azon három fordulón kívül negyedik fordulónk is Tavasz vetés alá való, mellyet egyszer szoktunk megszántani". Ebbe vetették elsősorban a tengerit, mely ugyan már a század elején megjelent a határban, de igazában ebben az időben kezdett hódítani. Arra a kérdésre, hogy az egész telkes jobbágynak mennyi a területe így válaszoltak: „A legjobb Gazda az egész határon lévő fordulókban el vethet 52 Posonyi mérőt", ami kb. 26 kh-nak felel meg. „Szénát pediglen takarhat esztendőnként három szekérrel, sarjútt is kaszálhatnánk, ha marháink számára nem fordítanánk". Vagyis az első kaszálás után felszabadították a kaszálókat és azt utána egész évben a jószág járta. Legelő mezőnk vagyon közép szerűen, úgyhogy ahoz képest, mind szarvas marháinkat, mind Juhainkat szaporithattyuk Marha itató vizeink határunkon vágynák elegendők". „Kevés kerti szőllője határunkon Lakossainknak vagyon". 157
