Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Csatári Bálint: A Sárrét falvainak középkori településrendje és annak változásai

hető meg, melyek egy része a török előtt már meglévő falvak helyén alakult ki (pl.: Niesta-puszta — Nyésta helyén). A lápok közvetlen peremén tipikus láptelkes sorfaluk találhatók (Csökmő, Darvas 8. kép, Vekerd, Kornádi). A településtörténeti szakirodalom sokáig vitatta e jellegzetesen útifalunak is tekinthető formát. Igen nehezen igazolható, hogy az út vonzotta-e ilyen szabályos rendben ezeket a falvaknak a telkeit, házait, vagy a magasabb övzátony kiemelkedő térszíne, s később az út is ezeken haladt keresztül. Kétségtelen azonban, hogy valamennyi falu szalagtelkes formájú. Miután e falvak mindegyike távol esett a legfontosabb útvonalaktól (a két Sárrét közötti hátság főútvonala Berettyóújfalu—Zsáka—Füzesgyarmat vonalon haladt), s Csökmő és Szeghalom között állandóan járható útösszeköttetés nem is volt, inkább az utóbbi valószínűsíthető. Speciális, a tájtól elütő, csűrös településformája volt Szentpéterszegnek, ahol a telkek végén az úttal párhuzamosan az állatok téli takarmányának őrzésére csűröket építettek (9. kép). A települések gazdasági tevékenységének, amelyet Bél Mátyás olyan szemléletesen ír le

8 fontos színterét adták a gyümölcsösök, a külsőséget a belsőségtől elválasztó kertek. Több településnél (Furta-Furtagarden 5. kép, Bakonszeg, Berettyóújfalu) is felfedezhetők, s jelzik azt, hogy a gazdálkodás minden területén a népesség tudatosan alkalmazkodott a természeti környezethez (10. kép). A lápi fokgazdálkodás, az állattenyésztés és a zsákmányoló, ősi lápi foglalkozási ágak — a csikászat, a pákászat, a nádvágás stb. — a termelőerők és ter150