Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: Téli énekesmadarak vizsgálata Bihar és a Hortobágy szikesein

az időjárás hullámzásaira. Ez részben táplálkozásának széles spektrumával is magyarázható. A szikeseken fő tápláléka a sziki üröm (Artemisia maritima ssp. monogyna) termése (Sterbetz, 1971), de láthatjuk Limonium, Atriplex, Achillea, Polygonum magvaival is táplálkozni. Hazai előfordulását Beretzk—Keve (1971) tanulmánya elemzi. Biotop A csatornapartok, jószágállások, dűlőutak, tanyák környékének ruderális növényzetében, lucernatarlókon, parlagon maradt szántókon, szárazon álló, gyomos halastavakban, halastavak és rizsföldek gátjain éppen olyan gyakorisággal előfordul, mint a szikes pusztákon. A hóviszonyoktól függően változtatja táplálékát. Hómentes időszakban legtöbb a száraz szikesek alacsony növényzetű, ürmös foltjain táplálkozik. Erős havazások után a ruderális biotópok vagy a szikes rétek hó alól kiálló, kórós növényei (Atriplex, Chenopodium, Limonium) vonzzák őket. Hófúvások után a szél által tisztára sepert gátak, árokpartok a kedvenc helyei. A szikespuszta asszociációiban a réttől a vaksziken át a szikpadkahátakig minden biotóptípusban rendszeresen előfordul. Érkezés, távozás, mennyiségi viszonyok Október közepén, végén érkezik és március elejéig tartózkodik itt. Őszi érkezésének legkorábbi dátuma október 3. (1976, Angyalháza puszta). Tavaszi legkésőbbi adata március 28. (1976, Pentezug puszta). Állományuk november végére szaporodik fel és ez a mennyiség február közepéig látható. Ezután fokozatosan csökken és március elejére már csak elvétve láthatunk százas vagy annál nagyobb csapatokat. A vizsgált években több száz adata gyűlt össze, ezek felsorolása helyett inkább az egyes éveket értékelem, kiemelve a kiugróan nagy tömegeket, illetve a negatív adatokat. A Hortobágyon minden télen megszokott jelenség, hogy 300—400-as csapataival találkozunk. Az 1973 előtti telek közül kiemelkedő az 1971—72, amikor a Nagyiváni puszta—Zám—Borzas területeken egyetlen megfigyelésen mintegy 2500 db került szem elé (XI. 28. Szabó). 1973—74. Érkezése X. 29-én. (Szabó, Kunmadarasi puszta.) Utolsó adata január 26-án (Szabó, Nagyiváni puszta.) Február közepétől már tavaszias, enyhe idő volt, hamar elvonultak. Legnagyobb csapat: XII. 1-én, Pentezug pusztán kb. 800 (Szabó). 1974—75. Érkezése későn volt. Legkorábbi adata XI. 7. (Konyári-Sóstó). Tavaszi legkésőbbi adata III. 12. (Nagyiváni psz., Szabó). Az előző évnél sokkal kevesebb megfigyelés. A csapatok létszáma is alacsonyabb, 100—150 volt. Szabó XI. 18-án Nagyiván közelében mintegy 500 példányt látott, Cichoriumon táplálkozni. 1975—76. Október közepétől március közepéig folyamatosan itt tartózkodtak. Érkezésük első adata: okt. 21. (Szabó, Kunmadarasi psz.) Tavaszi legkésőbbi adatuk: márc. 21. (Konyári-Sóstó). Több százas csapataik a januári nagy havazások idején is állandóan mutatkoztak. Kiugró adat: febr. 22. Kunmadarasi puszta, kb. 400 db. (Szabó) 1976—77. Ezen a télen rendszertelenebbül jelentek meg, a megfigyelési adata kevesebb, mint az előző télen. Legkorábbi érkezése X. 3. (Angyalháza puszta), de a csapatos előfordulást csak december elejétől észleltük. Tavaszi legkésőbbi előfordulása III. 6. (Borzas puszta). 14