Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Csatári Bálint: A Sárrét falvainak középkori településrendje és annak változásai

Mindezek alapján megállapítható, hogy a falvak kialakulását, fejlődését a természetes környezettel való állandó és igen szoros kölcsönös kapcsolat jellemezte a település az emberi lakó- és munkahelyszerves, elválaszthatatlan térbeli együttese volt. A régi vízrajzi viszonyok ismeretében a Nagy-Sárrét a Kis-Sárrétnél is fiatalabb, „esetleg csak a honfoglalást követő évszázadokban keletkezett mocsárvilág volt".

2 E megállapítás feltételezi azt, hogy a terület Osváth Pál által említett gyors elmocsarasodása is hatott arra, hogy vidékünkön a tájba jól beillő, az Alföld középső részétől elütő, apró- és kisfalvas faluhálózat alakult ki. 1. táblázat A települések számának alakulása a vizsgált területen (Győrffy, Jakó és Mezősi alapján.

3 Dávid Zoltán (3d) munkájában kritikával illeti a forrás, az 1692. évi összeírás megbízhatóságát. A településterület kiteljesedésének jelenségét megfigyelhetjük a Sárréten is. Ez a három-négy évszázados folyamat a lakás és megélhetés szempontjából az egyre kedvezőtlenebb területekkel való megalkuvás jegyében ment, végbe/

1 Amíg az őskor, vagy a népvándorlási kor hazai népessége számára még a védelmet nyújtó erdők, alacsonyabb hegyek elhagyása jelentette a problémát, később a helyzet a Sárréten is megfordítva jelentkezett; az erdőkbe és a mocsarakba kellett egyre mélyebben bemerészkedni. Történeti források szerint a XIII. század közepe előtt zavartalan és erős ütemű népszaporulat jellemezte hazánkat. A területünkön is — ahol a szigetszerű települések csak szűk életteret jelentettek a Sárrét népessége számára —. fokozottan gyorsult fel az újabb hátságok birtokba vétele. Összhangban a magyar történeti demográfiai kutatás által leírt, nyugatról kelet felé mozgó "terjeszkedési feszültség" hullámokkal az Alföld keleti részén, s így a Sárréten is a XII—XIII. században keletkezett a legtöbb új falu. Valószínűsíthető, hogy a XV. századra elért faluszám a terület eltartóképességének akkori maximumát jelentette.

5 Jelzi ezt az is, hogy a török hódoltság előtti utolsó összeírás (1552) idejében már újra csökkent az összeírt falvak száma. Ebben az időszakban jelentkeznek új telepítő tényezőként az utak. Szeghalom, Csökmő és Iráz urai például osztozkodáskor állapodtak meg abban, hogy a közös utat e három község közepén kell átvezetni.

0 Szerepük a későbbi száza2 Papp Antal: Osváth Pál munkájának földrajzi értékelése. (A Bihari Múzeum évkönyve II., Berettyóújfalu, 1978.) 3 a) Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. (Bp., 1940.) b) Györffy György: Az árpádkori Magyarország történeti földrajza I. (Bp., 1965.) A—

CS c) Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnésének idejében. (Bp., 1943.) d) Dávid Zoltán: Sarkad népesedéstörténete. In: Tanulmányok Sarkad múltjáról (Szerk.: Komoróczy György, é. n. Sarkad.) 277—296. 4 Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. (Bp., 1971.) 5 Szabó István: A magyarság életrajza. (Bp., 1941.) 6 Csáky oklevele alapján. Évszázad Települések száma X—XI. század XII. század XIII. század XIV—XV. század XVI. század (1552. összeírás) XVII. század (1692. összeírás) XVIII. száz

ad (1773. összeírás) 21 46 64 69 49 7 20 143