Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
cius 2-án írja Herczegh István: „en az josagot aual ugian nem terheltem uolna, de sokra megien vala pénzért ki uitetnem mert 16 seker uitte el". 1650 után az udvarház már lakható volt, és az özvegy fejedelemasszony gyakori utazásai során nyilván sokszor megszállt itt is. 1653. június 10-én nevezetes esemény színhelyévé tette, amint Szalárdi megírja: „Ezen 1653. a méltóságos üdősbik fejedelemasszony Lorántfi Zsuzsánna Pocsaj házánál, die 10. Junii, illendő lakadalmi sollennitással adta vala haza néhai boldog emlékezető Bornemissza Pál hajadon leányát, Bornemissza Anna kisasszonyt, néhai'nagy emlékezetű apanagyfalvi Apaffy György kisebbik fiának, Apaffy Mihálynak", a későbbi fejedelemnek 4 5 Kétségtelenül Pocsaj jelentőségére utal, hogy a fejedelemasszony még 1658ban a község kizárólagos birtoklása érdekében Ödönffy László özvegyétől, ill. annak kiskorú fiától 17 évre zálogba vette itteni részbirtokát/ 1 6 A sok fáradsággal és költséggel készült, építtetetői által nyilván évszázadokra szánt épület alig ért meg egy évtizedet. 1660-ban a II. Rákóczi Györggyel való végső leszámolásra készülő török egyik serege a budai pasa vezérlete alatt Pocsaj mellett vonult Várad alá. Az erődített és jól felfegyverzett, biztonságot ígérő várkastély a kortárs Enyedi István beszámolója szerint menekülőkkel telt meg. 4 7 A vár előrelátóan megerősített őrsége oktalanul rajtaütött a már elvonult sereg utóvédjén, amire a felbőszült pasa visszafordult, és május 9-én ostrommal elfoglalta, kifosztatta, majd leromboltatta az udvarházat és erődítéseit, az őrséget pedig lekaszaboltatta. Szalárdi így számol be a pusztításról: „hogy ugyan valóban hírét hagyhassa Pocsaj várán, az föld bástyáit rútul levonatta és széjjelhányatá, az kőből mind boltozatokra építtetett, veres cseréphéjazat alatt levő igen gyönyörűséges fejedelmi fris házakat is egész félig, ha nem alább, maga szemei előtt lehányatá, rontatá" 4 8 Várad elfoglalása után a török a környéket is megszállta, 4 9 és a Debrecen felé vezető fontos útvonal egyik kulcspontját jelentő Berettyó-híd biztosítására a pocsaji várkastély erődítéseit helyreállíttatta, sőt Ortelius krónikájának beszámolója szerint nagyszabású munkálatokkal komoly mértékben megerősítette. A meglehetősen jól értesült krónikás az 1661. év eseményei sorában ezeket írja Pocsajról: „Szinán pasa, most már mint Várad igazi pasája és parancsnoka (két mérföldnyire onnan Jászó felé) Pocsaj ból, egy egyébként is kis kastély ócskából olyan erősséget építtetett, amihez foghatót vélhetően az egész magyar királyságban nem találni, és ezen naponta 3000 körüli ember dolgozott. Ez elsőben és egy45 Szalárdi i. m. 277. 46 NRA f. 297. N. 13. Copia Litterae Pignoratitiae Sophiae Nagy Mihály Ladislai Eödenfy relictae viduae quam Fily Sui Ladislai Tutricis pro Susanna Lorantffy... Super portioné possessionaria in Possessione Pochay ... existenti habita Coram Capitulo Varadinensi Ao 1658 Celebr. Várad, 1658. jan. 31. 47 Enyedi István II. RGy veszedelméről. Erd. tört. adatok IV. 303.: „legelső gondja kinek kinek a lőn, mint költözhessék igen sietve feleségével, gyermekével és csak hamar felragadható legféltőbb javaival együtt együvé másuvá erősségekbe széljel, Pocsajba, Kis-Várdába, Kállóba, Ecsedbe és a Tiszán tul lévő erősségekbe s városokba". 48 Szalárdi: i. m. VII. II. r. 501. 49 Kemény János követi utasítása Bánffy Dénes számára, h. n. 1661. ápr. (Kemény János önéletírása és válogatott levelei, Bp. 1959.) : „Ali pasa... Váradot elvevé... fogadása ellen egész Bihar stb vármegyéket sok várakkal és kastélyokkal együtt, úgymint... Bajommal, Pocsajjal, Kerekivei... ugy el akarja szakasztani tőlünk, hogy a parasztságot magyar urának szolgálni nem engedi". NRA f. 297. N. 7. Informatio Bona Pocsaiensia et Periensia concernens (1692 után): „Cum autem post mortem ipsius (ti. LZs) filius ipsius Georgius Rákóczi in conflictu cum Turcis habito ante Magnum Varadinum ex vulneribus acceptis occubuisset Turcae cum Magno Varadino haec quoque bona occuparint quae nonnisi post annum 1692 armis suae Maiestatis revindicata ... sunt". 116
