Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház

szerkezethez gerendákat a Kárpátokban döntött és a Tiszán leúsztatott fenyőszálakból faragtak, valószínűleg a helyszínen. 1646. július 2-án írja Debreczeni: „Feniea fakat most az Tizarol hogi vitethessenek rajtunk lewen az takarodas ciak lehetetlen". Odaszállításuk béres szekerekkel mégis megtörtént, mert július 9-én már említi: „megh az beresek megh jeonek Pociajbol az fenieő Zalak viteleből". A fa minőségével azonban július 15-i sorai szerint elégedetlen volt: „Pociaj Eppeoletekre iob fakat szerettem volna kvldeni de azminemeok voltanak ciak olianokat kwldhettem". 1647 elején Patak környékéről keményfa gerendának való fát is vágtak. Debreczeni január 29-én írja: „Szenas Peter Vram most itkin lewen, Pociaj házhoz walo fakat megh Vagathattia ... es ha ez mostani ho valamit tart mégis hordhattiák". Deszkát ajtók és ablakok készítéséhez és boltozatok mintadeszkázataihoz, „árkusokhoz" használtak. Hetessy ismételen írja, hogy Debrecenben és Váradon vásárolt deszkát. 1647. július 10-én jelenti: „Fűrész Deszkát nem kaphatok harmincat affele Eöregh Deszkát vetettem Debreczenben Jo Deszka vgian Egyet mas mi szerszamnakis io volna, Árkusoknak. Aprobis Job volna; Nagod kkegyelmessége) varadi varhoz fogh lennj fűrész malom Belenes fele Nagd: kentelen volnék onnadis hozatnj vagy pedigh varadrul Annal kezeleb volna". Július 22-én újabb debreceni vásárlásról számolt be: „az Deszka felől írtam fűrész Deszkát mind az altal eddig vettem Debröczenben ket szaz negy Deszkát Eotven ket forinton hatuan Eött penzen miuel szinten ra szorultam". Váradról, annak birtokairól és fűrészmalmaiból bizonyára ingyen kapott deszkát, és ezért továbbra is onnan igyekezett szerezni. 1648. május 1-én írja: „"Deszkát vgian vehetnj Debreczenben czak hogy Draga de vgian Asztalosnak jo. Ibranj vramhoz mindgiarast be megiök es Eo kglmetül az Ablak ramajnak valo Deszkakat es ki kérőm". Következő levele szerint valóban járt Ibrányi Mihály váradi kapitánynál: „Dezkat kapitan Vram 35 szalat adatot azon kivül Debröczenben vetettem es vetetek miuel hogy masunad nem tudok honand vennj". Május 25-én már újabb vásárlásról számol be: „Deszkakat En hozattam volt Szépiákról kapitan vram akit adot volt Azon kivül penzenis kell vennem s vettemis". Az addig vásárolt deszka tölgy volt, mert június 26-án megemlíti, hogy az asztalosok inkább hársfát használnának: „Az Asztalosok miat vagiok nagj baial Dezkat nem kaphatok az melyk ük szeretnenek Ablak ramanakis Tőgy fat hozattam En ugy tudom hogy abul leszön job s allandob ők penigh hársfát kiuannanak. Debröczenben sem hoznak most olyan Jo afele dezkat, mind affele vekonj dezkat hoznak Mind az altal vgian szőrit teszöm az hars fanak a mi lehett Aytonak valónak". Az erődítéseket koronázó palánknak a környékbeli erdőkből hordtak fát, 1647. július 22-én Hetessy a hordatás nehézségeiről panaszkodott, utóbb a jószág makkoltatásra alkalmas erdői irtását nehezményezte inkább. Ezért 1648. május 1-én a fejedelemasszony engedélyét kérte, hogy távolabbi erdőkben vágathasson palánknak karókat: „az fatis honnand keljen hordanj mert ha az pali Erdőket rahordatom mákot nem teröm mas azis hogy sok roszis vagion ... Az fold bastyakra es mind köresti környül igen szép egyenes hasitot karo forma hegies kiuantatik vagy hat Ezör Erdeje Nagnak az en paranczolatom alat nincz kezel a hul affelenek szerit tennem hanem Varadi nagnak joszagaban a melj falut nem regen foglaltak oda Karbest neuu olah falu Annak az Erdejen föl talalnak nagy Erdejekis vagion". Hasonlóan ír következő levelében is: „Varadj vduar biro Vramnakis az Erdo felől azmely Erdőn afele ahoz valo fakat talaltatok had lenne szabad vagatnj". Az udvarház tetőfedésére eredetileg fazsindelyt szánhattak, mert Debreczeni 1646. május 19-én már ennek áráról tájékoztatta úrnőjét: „Az Sindel keglmes Azzoniom nem draga ket forinton huz penzen". Utóbb mégis cserépfedés mellett döntöttek, amit Szalárdi leírása is tanúsít. A cserepet részben Nyírábrányban vetették és égették. Helybeli cserépvetőket Debreczeni már 1644. július 21-i levelében említ: „Chierep veteo 3 jeot Pociajbol". De az építkezés megindulása után 113