Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház

czeni július 16-án jelentette úrnőjének: „Keofaragoknak Pociay hazakra hattam faragni mostan", majd 29-én ismét: „ittis az keo faragok mostan az Pociay hazakra faragnak ayto es ablak keoweket." 3 í Július végén a fejedelem két bras­sói kőfaragót is küldött Munkácsról Patakra. 3 5 Augusztus 6-án a prefektus már így ír: „keofaragok 12 Vannak es az Pociay hazakra walo ayto ablak keowe­ket ezen heten el vegezik, azért mentem Vala magamis ki az baniaban hozza­iok". A kész keretkövek egy részét csak egy évvel később, 1647 őszén szállí­tották szekereken Pocsajba, ahol október folyamán helyezte el András mester ezeket. Hetessy október 8-án írja: „az Ladaniaknak írtam hogy fölmenjenek patakra Ablak s Ayto fel köuekert három Ablaknak az köue volt itt most azt Czinalia András Mester. Az ajtó fel kouekben, megh semmj sincz it alat". A to­vábbi szállítmányoknál nehézséget okozott, hogy nem összetartozó darabokat küldtek, amint október 30-án panaszolja az udvarbíró: „az mely köueket ala hoztak azok nem Együue valók fele mas kövek". További köveket szállítottak az építkezésre 1648 júniusában, de ekkor még újabbakat is faragtak. Debreczeni szeptember 5-én számolt be, mit fizetett a különféle méretű elemek faragásáért a mestereknek: „Az ajtó feless keőtől az eoregeteol negy-négy forintott fizetet­tem, a'kik közép ajtók, három három forintot, az eöregh ablakoktolis három három forintot, a' melljk ighen magos volt, az ott való keomiuesekis el vehet­tek volna benne, es ugy czinalhattak volna fel a'mint illendeőnek eösmertek lenni; az ablakoknakis minden kornisiat, es az pinczenekis ajtó feleit megh küldöttem, az el mult szerdán, indulva Gavarol megh vele Debreczenben, úgy hiszem hogy ma megh is fordulhattak Pocsaibol a' szekerek, most a' kemenczek allyait faragtatom, de nem tudom hany kell, mert noha hopp mester vramot kertem vala, hogy eo klme oda érkezuen megh mérje minden kemenczeknek hosszat szélit magosságat es czérnákon czédulakot kötvén reá ide külgye, mellyet meghis cze(le)kedet ugyan eő keglme, de a' számát el felejtette megh irni menni légyen." Az idézett sorok tanúsítják, hogy az építkezéstől távol végzett kőfara­gásnál milyen nehézségek és hibalehetőségek merültek fel, és ezekre utal a pre­fektus szeptember 20-i levelében is: „Az eöregh ajtó fél keövekert, en ugian negy-negy forintot fizettem; mert nem lathattam megh az rosz embereknek fa­ragasokat. Az kemencze allyakat en immár megh faragtattam volt a' mikor Ngod Levele erkezet, nyolczat, s kilenczedik egy eöregh Palotaban való, ha mi oda nem kelletik benn, masuva is jo leszen." Patakon adataink szerint ebben az év­ben brassói kőfaragók dolgoztak, és így a pocsaji köveket is ők faragták. 3 0 Mint említettük, még 1650-ben is készültek Patakon kőfaragványok a pocsaji udvar­házhoz, mert elszállításukra a fejedelemasszony — ahogy idézett november 3-i levelében olvasható — utasította az udvarbírót. Az udvarház külső lépcsőfel járata köveinek faragásáról és mestereiről Her­czegh István 1649. augusztus 21-i levele ad tájékoztatást: „Az poczaiban való garadicz kuuek meghsem keszek mert harman voltak az kik keszitettek az köue­ket az égik el keszitete az maga Reszet de az ketei eő Ngnak dolgosznak feier­uart Imar mostan masokat egire kesziti ugian az az kü faragó az ki othon uagion aszt fogatta Paldeak uramnak hogi Raita leszen s az megh harmaira(?) az hatra maradót Reszetis el kesziti minél hamarab lehet." Az idézett levélrészletekből megállapítható, hogy a munkát az örményesi jószágban, valószínűleg Örménye­sen végezték környékbeli kőfaragók, akik a gyulafehérvári fejedelmi palotán is dolgoztak, illetve ezek egyikére maradt az egész munka. Az udvarház tetőzetét készítő ácsok személyére nincs adatunk. A pataki 34 DT 1646. jún. 16-án jelenti: „Colosuari keofaragok it el vegeztek faragasokat". Ezeket Tokajba küldte, majd visszarendelte Patakra a pocsaji keretek faragására, mert — mint júl. 11-én írta: „ha haza mennek, ez eztendeőben ki nem verhetik eoket ide". 35 RGy—DT. Munkács, 1646. júl. 25. (RL f. 14.). 36 Kv. Sz. 25b. VI. 638. o. 1648. szept. 8-i hazautazásukról. 109

Next

/
Thumbnails
Contents