Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház

vadnak im neveket irva kvltem Nagodnak, egy hetigh megh leszen it dolgok, egy het múlva Imreh Deak Urammal el mehetnek ... Desi András Mester ide nem jeot keglmes Aszszoniom azt hiszen oda tartozik Poczaiban" Április 27-én a fejedelmet is értesítette, hogy 30-án útnak indítja Imre deákkal, a fundálóval, tervezővel együtt az ott dolgozó erdélyi kőműveseket Pocsajba, miután nem tudhatta, megérkeztek-e az odarendelt mesterek. Patakon emiatt a loggia és feljáratának építése húzódott el, április 30-án Debreczeni mégis jelentette: „Imre deákot az keőmiuesekkel im mingiarast indítom Pociajban". Az épület tervezésével, de talán inkább csak helyszíni kitűzésével az idézettek szerint a fejedelem Sárdi Imre deákot bízta meg, aki több erdélyi építkezés fundálása mellett a sárospataki várkastély loggiájának megoldásában működött ekkor éppen közre. Az udvarház kivitelezését a dési András mesterre bízták, aki korábban a levelek szerint mintaképül szolgáló mezőörményesi kúriát építette. Melléje szintén Erdélyből, talán éppen Désről is rendeltek kőműveseket és kőfaragókat, de ezek késlekedése miatt kellett Patakról átirányítani ugyancsak erdélyieket. Debreczeni következő leveleiben már főként az oda szükséges építőanyagok beszerzésének és szállításának gondjairól olvashatunk, május közepéig tehát valóban csak az előkészületek folytak. Az építkezés Debreczeni idézett május 17-i levele szerint azért sem indulhatott meg, mert „az fundálok nem eggiezhettenek rajta", azaz az alapozás vagy inkább az alaprajz megoldásán vitatkozott Imre deák és András mester, esetleg más fundáló is. Az 1646. év az alap- és pincefalak építésével telt el, bár a levelekben már a tető építése is szóba került, Patakon pedig az ott dolgozó erdélyi kőfaragók az ablak- és ajtókeretezések faragásához is hozzáfogtak, és az elkészült ajtókeretek méretét csomókkal jelölt cérnákkal mindjárt elküldték Erdélybe, hogy az ajtólapokat is elkészíthessék. A munkákra Hetessy udvarbíró felügyelt A 80. évéhez közeledő Debreczeni részben betegeskedése, részben a Patakon folyó munkák miatt nem utazhatott Pocsajba. Május 19-én mentegetőzve írja a fejedelemasszonynak: „Pociajba keglmes azzoniom most nem mehetek mingiarast az innepek utan mert giengen vagiok megh az úthoz, s, az hazakatis igi immár nem hagihatom mig eppitesekben veget nem erek . .. ugi kell oda mennem hogy mulathassak ott, mert harmad negied napig igen kicien igazitast tehetnek auagi semmit sem". Július 2-án megismétli: „Hetesi Georgi Vramat ha el mehetnek innét ez labilintustol (?) megh tekintenem mind Eppiteseben, takarodasaban". A munka lassan haladhatott ezen a nyáron, és így nagyobb számú kőművesre sem lehetett szükség, mert Rákóczi július 9-én értesítette Debreczenit: „pocaibol 5 keomives fog oda menni", a prefektus viszont ugyanaznap panaszolta a Szatmáron időző Lorántffy Zsuzsannának: „Gorgi deak ide megh semi keomiuest nem kvldeöt nem bannam ha most küldene de talán ottis dolgozhatnak". Bár az építkezés alig juthatott túl a pincefalakon, tetőhöz szükséges faanyagot már ezen a nyáron is szállítottak Pocsajba, sőt a fejedelemasszony Patakról az előző évben odatelepített új keresztények közül ácsokat is akart odarendelni, de ezek ekkor építették közösségi épületüket, az újkeresztény udvart. Debreczeni ezért július 15-én így válaszolt: „Uy Kereztien Aciok oda innét nem mehetnek Cierep ala allatni az Szarufakat, mert ezek magokis most eppeolnek es ha azt el hadnák, az magoké el maradna ez eztendeobennis, Vynciek io Epseggel lewen ha Uy kereztien Ácsinak iob megh cinalni, onnét mehetnek". Alvincre még Bethlen Gábor telepített anabaptista mesterembereket. December 8-án Rákóczi Erdélybe visszatérőben Pocsajt is meglátogatta. Előző nap írta Debreczeninek a közeli Vámospércsről : „holnap pocaiban megunk vasarnapra ott lesünk kedden be megiunk varadda". Ekkor kétségtelenül az addig elkészült munkákat is megszemlélte. A földszinti és emeleti falakat csak 1647-ben húzták fel, és azon voltak, hogy 100