Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején

a közvetlen környékükön kívül messze vidékek vásározói, főleg kereskedői is felkeresték.'

2 A vásári teherhordás egyedi formája volt a zsebben, tarisznyában, letakart kosárban, tehát rejtve hazavitt, általában terjedelemre, súlyra nem nagy vásárfia szállítása;™ A vásárfia a vásározó anyagi körülményeitől, a megajándékozandó életkorától, nemétől, műveltségi viszonyaitól függően más és más volt. A kisgyerekeknek bolti cukrot, nyalókát, fütyülős cukrot, a nagyobbnak körteperselyt, ha fiú volt ólomkatonát, kardot, trombitát, puskát; ha lány bábut, kivarróvásznat, pántlikát vittek. A vásárfiák külön csoportját képezték a szerelmi ajándékok. Derecskén a legények mézeskalács szívet, feliratos fakanalat, fakeretes tükröt; a lányok pedig zsebkendőt, nyakravalót, kalaphoz való túzok-, pávatollat vettek vásárfiába. Az asszonyoknak fejkendő, cserép-, csigacsináló, konty fésű, mellre való kendő; a gazdának bicska, bugyelláris, kulacs, dózni, óralánc, tarisznya, dohányzacskó járta. Az emberélet vége, a halál, illetve a temetés is igényelt bizonyos teherhordást-szállítást.

3'

J A századfordulón az észak-bihari síkság sok településén volt már gyászkocsi (Derecske, Nagyléta, Berettyóújfalu, Biharkeresztes). Ahol nem volt, ott szekéren vitték ki a koporsót a temetőbe. Minden településen úgynevezett háztól való temetés volt. A teherhordás érdekes, bizonyos ünnepélyességgel teljesített formája volt az, amikor a koporsót négy férfi (közeli rokon vagy szomszéd) kihozta a házból az udvarra, a temetési szertartáshoz. A szertartás befejezése után ugyanígy megfogták, felemelték a koporsót és a gyászkocsira vagy szekérre tették. A temetőben a gyászkocsival, szekérrel olyan közel mentek a sírhoz, amilyen közel csak lehetett. Ahol megálltak, ott ugyanazok, akik a házból kihozták, aztán a portáról is kivitték a koporsót, levették a kocsiról vagy szekérről és a sírhoz vitték. Majd leengedték a sírba. A koporsóvivésnek legtöbb helyen két szögletes, de fogóval ellátott rúd volt az eszköze. Gáborjánban, Tépén, Álmosdon úgynevezett szentmihály-lován vitték a koporsót.

3

0 Ez egy létraszerkezetű, négy fogóval ellátott, feketére festett fa tartó- és hordószerkezet volt. Két fajtája volt használatos. Gáborjánban négy lába is volt, Álmosdon nem emlékeznek rá, hogy lába lett volna. Akár volt lába, akár nem, a fogóit fogva kézben vitték, illetve ha lábai voltak vállra emelték és úgy haladtak vele. Amikor nem használták, a templomok portikusaiban állt. Berettyóújfaluban, Hajdúbagoson, Bojton és még több más helyen is a temetést nem a háztól, hanem a templomból intézték. Itt megszaporodott az emberi erővel végzett teherhordásiszállítási tevékenység, de egyébként ugyanolyan maradt, mint a háztól való temetés eseteiben volt (gyászkocsi vagy szekér, illetve kihozás kézben). A háztól vagy a templomtól induló temetési menetek élén vállaikon lapátot, kapát vivő 32 Löherer Andor: Derecske monográfiája. (Bp. 1908.) Vő.: Varga Gy. i. m. — K. Nagy Sándor: Bihar vármegye földrajza (Nagyvárad, 1886) 78. — Vö.: Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. In: Agrártörténeti tanulmányok. (Szerk. Szabó István.) (Bp. 1960.) 71—137.; Tardy György: Berettyóújfalu keletkezése, története, fejlődése. (Berettyóújfalu, 1937) 13. — Vö.: Beluszky Pál: Berettyóújfalu vonzásterülete. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Évkönyve II. (Debrecen, 1962.) — K. Nagy S. i. m. 106. 33 Kiss L. i. m. (1956) 28—33, 48—49. 34 Vö.: Szendrey Zsigmond—Szendrey Ákos: Szokások. In: Magyarság Néprajza IV. köt. (Bp. 1942) 303—304. — K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése. (Kolozsvár, 1944) 217—223., 241—250. — Molnár József: A halott és eltakarítása Hajdúnánáson. Ethnographia, XLIX. évf. 1938. 138—148. 35 Bálint Sándor: A parasztélet rendje. In: A magyar nép. (Szerk.: Bartucz Lajos.) (Bp. 1943.) 225. — Durkó Antal: Békés nagyközség története. (Békés, 1939) 210. — Schram Ferenc: Temetkezési szokásaink. (Bp. 1957.) — Beck Zoltán: Népszokások Békés megyében. (Békéscsaba, 1974) 57. 216