Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Bél Mátyás: Bihar megye leírása. (Fordította: P. Szalay Emőke, jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba.)

lik, hogy halálbüntetéssel sújtják. Vannak, ezt az élőktől tudom, akinek a feleségét emiatt fővesztésre ítélték. XVII. § A belényesi járást és a szomszédos területeket a románok lakják. De a magyarok sem hiányoznak, velük elvegyülve élnek. Eredetüket már másutt említettük. Nevük a szarmatáktól látszik eredni, akikkel keveredtek, ugyanis amikor egy Flaccus nevű római polgártól és hadvezértől a Flaccus colonusai nevet kapták, a szarmaták Vlachinak hívták őket. A nép nyelvén a F V-re változott, majd később a magyarok a V és az L betű közé A-t szúrva be Valachi-nak nevezték őket. Ugyanis a magyar száj nem tudja az összetorlódott mássalhangzókat magánhangzó közbevetése nélkül kimondani. Nyelvük más, a latin, olasz, szláv és magyar beszéd keverékét használja, bár az olasz szavak vannak túlsúlyban. Egyszerű nép, a hajlék, amit építenek kunyhóhoz hasonlít inkább mint házhoz. Nincsenek kenyérsütő kemencéik, helyén náluk kürtőtűzhely van. Ez alatt a tüzet örökösen égni hagyják, éjjel főként a poloskák miatt, mivel úgy vélik, hogy a fényben csípéseiket elkerülhetik. Mindnyájan a házban alszanak, néhány embert kivéve, akik tüzet gyújtva az udvaron őrködnek. Mivel a tisztaságra nem törekednek, az ágyakban, amelyekről azt lehet hinni, hogy festett, mert olyan piszkos, a háziak igen nagy sokasága alszik. A házakban csak rongyok és pokrócok vannak, ezek már nem hiányozhatnak. Akinek pénze van, a hegyekben elásva vagy a fákba rejtve őrzi. Az egész házban nem lehet találni olyan eszközt, ami tíz garast érne. Kecskebőrt viselnek, kecskeszőrből vagy fekete gyapjúból maguk szövik ruhájukat. Fejüket is bőrből készült süveg fedi, ezt a magyarok Kucsmának nevezik. Az alig két-három napos fekete bárány bőrét lenyúzzák és süveg formájára alakítják. A süvegnek ezt a fajtáját minden magyarországi nép kedveli, bár alkalmasabb formával mint a román. Néha ők is készítenek más formájúakat. Az ilyenek felülhaladják a náluk szokásos süvegeket, de nem csinosabbak annál. Nincsenek bocskoraik, lenyúzott bőröket kötöznek a lábukra. Ugyanilyen az asszonyok lábbelije is. Csak kecskeszőrből készült ruhába öltöznek, kivéve a kenderruhát, amely a nemeket különbözteti meg. A mi törökbúzánk a táplálékuk. Ebből nemcsak kenyeret sütnek, ezt máZénak nevezik, édes, aranysárga és szokatlanul kellemetlen, de nekik annyira jóízű, hogy ha bőven van gabonájuk, azt eladják, hogy törökbúzát vehessenek, emellett péppé is megfőzik, és másfajta ételeket is készítenek belőle. Vallásuk miatt, mivel a görög rítust követik, hússal ritkán élnek. Halat nem mernek enni, csak a bűnbánat napjaiban, ezt csak olajjal, vagy ha ez nincs akkor ecettel és sóval főzik meg. Bármilyen keményen élnek is, arcuk piros, testük állása erős és arányos. Semmit sem viselnek el nehezebben mint az igazságtalanságot. Amikor tudnak, azonnal bosszút állnak azokon, akik megsértették őket. A szülők halálukhoz közeledvén testamentumban hagyják meg gyermekeiknek, hogy három éven belül álljanak bosszút az ellenségen. A haragtól felindulva érzéseiket a dühben megkettőzik: cine mente, ezeket el kell kerülni, mert a veszedelmet keresik. A gyermekeket hanyagul nevelik. A tíz évesnél nagyobb fiúk még nem tudják, hogy van isten és milyen könyörgéssel lehet hozzá imádkozni. Sőt a felnőttek sem ismerik az imádságokat. A gonosztevők között volt olyan, aki amikor halálra ítélve felszólították, hogy imádkozzon, azt válaszolta, nem tud. Amikor szomszédai erőltették, hát sohase imádkozott, azt válaszolta, valóban sohasem imádkozott, azért vannak a papok, hogy imádkozzanak érte. Papjaik az egyszerű népből származnak, akik a lecturán kívül másat nem értenek. A templomba összegyűlve szokás 69