Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Szathmáry László: Bilaterális aszimmetria-vizsgálatok az ártándi IX. századi népesség alsóvégtag-elemein
erősebben lapult proximális diaphysisvéggel gyengébb pilaszter kombinálódik, és fordítva (Mar tin-S aller 1959). Az említett empirikus megfigyelések közül általában az utóbbinak van nagyobb érvénye. Az ártándi férfiaknál a jobb oldali femur pilasztrikusabb, s egyben eurymerikusabb. A nők esetében ugyanez a bal oldali elemről mondható el. Tibia A diaphysis foramen nutricium magasságában mért sagittalis és transversalis átmérőjének (M. 8a, illetve M. 9a) szimmetriaviszonyai hasonlók. A nemi differencia mindkét esetben szignifikáns. A férfiakra a jobb oldali aszimmetria, a nőkre a szimmetrikus esetek nagy aránya a jellemző, ezt gyakorisági sorrendben a jobb oldali aszimmetria követi. E tekintetben tehát a femur keresztmetszeteinek szimmetriaviszonyaitól eltér. Mindkét nemnél a jobboldali elem euryknemiája a leggyakoribb, bár ez csak a nők esetében jellegetes. (M. 9a : M. 8a). A fentiekből azt az érdekes, s egyben meglepő konklúziót vonhatjuk le, hogy a férfiak és a nők alsó végtagelemeinek bilaterális aszimmetriája a keresztmetszeti értékekben általában eltérő. Ennek magyarázata feltehetően összetett. A legtöbb szerző a végtagcsontok különböző átmetszetű alakjának kialakulását etológikus, adaptív okokkal magyarázza, amely muscularis tényezőkkel függ öszsze. Az aszimmetria egyes esetei is hasonló okok következtében alakulhatnak ki. A pilaszter-jelző nemenként eltérő bilaterális aszimmetriája a m. vastus izomcsoport eltérő fejlettségével, funkcionális igénybevételével jár együtt. A platymeria-jelző aszimmetriájával egyrészt a m. vastus izomcsoport, másrészt a m. gluteus maximus differenciált fejlettsége áll összefüggésben. A cnemicus-jelző bilaterális szimmetriaviszonyát pedig elsősorban a m. tibialis posterior erőteljessége, eredő felszínének nagysága befolyásolhatja. Ezek alapján vonhatunk le tehát különböző human-etológiai következtetéseket (V. ö. : Anthony-Rivet 1907, Bumüller 1899, Cameron 1934, Hrdlicka 1934, Manouvrier 1888, 1892, 1893, Martin-Saller 1959, Pittard-Comas 1930), melyeket Townsley (1946) találó kifejezésével „mechanikai adaptation" címszó alatt foglalhatunk össze. A femur, a tibia és a humerus legkorábbi lapult keresztmetszetű variánsai a Homo sapiens kialakulásával a felső paleolitikumból ismeretesek. Ez a rendkívül figyelemre méltó felismerés Buxton-tói (1938) származik, aki hangsúlyozta, hogy e tendencia általános érvényű, így ennek okát nem egy bizonyos izomcsoport hypertrófiájában, hanem a csontok általános gyengeségében (kalciumvagy C vitamin hiány) kereshetjük. Felismerését örökletes meghatározottsággal is magyarázhatnánk. Nem tudjuk azonban, hogy a bilaterális aszimmetria eltérő nemi vonatkozásaiért genetikus faktorok milyen mértékben felelősek. Annyi bizonyos, hogy minden ökologikus vagy etológikus faktor egyben szelektív faktor is, s ezáltal a populációk génösszetételét befolyásolhatja. Esetünkben feltehetően az etológikus prediszpozíció dominál az örökletes determináció manifesztációja felett. Meglehet, hogy a hosszméretek és a keresztmetszeti méretek aszimmetriájának nemi differenciája között azért van jelentős eltérés, mert a hosszméretek esetében ezen önmagában is összetett két tényező prediszpozíciójának, illetve manifesztációjának összefüggése eltérő. 47
