Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Ujváry Zoltán: Osváth Pál és a folklór

szólnak. Kétségtelenül gyakran összefüggésbe hozhatók a helység történelmének egy-egy periódusával. A törökök egykori jelenlétével kapcsolatban egészen nyilvánvalóan beszélnek a helynevek, a helynevekhez fűződő mondák. így pl. a derecskei határnak Tépe felől való oldalán a Kálló mellett van egy halom, amelyről a hagyomány Osváth idejében azt tartotta, hogy Derecske elpusztulásakor e halmon volt a török vezér sátora, s ennek az emlékére nevezték el a halmot sátor-dombnak. Bedő határában van egy török-zug elnevezésű rész. A hagyomány szerint a törökök ott tanyáztak, Osváth szerint 1686-ban. Nagybajom határában úgyszintén törökhalomnak neveznek egy határrészt. Erről a hagyomány azt tartja, hogy 1659-ben e halom körül tanyázott a török-had és a basa sátora ezen a halmon volt. Közelében van a csatahalom, amelyen viszont a magyar tábor volt. A két halom között volt az ütközet, amelyben először a magyarok voltak előnyben, de a török túlerő miatt a csatát elvesztette a magyar csapat. Ezeket a példákat sorolhatnánk tovább! Szinte az egész Sárrétről vannak hasonló adalékok. De nemcsak a törökkel kapcsolatban, mint ahogy azt már említettem. Pl. Fúrta határában a tatár pusztítás emlékére a határnak a Nagy nyomás felől eső részét Tatárcsapás-nak nevezik. Komádiban pedig ismeretes egy rác-vágás nevű határrész, amelyről a néphagyomány a következőket tudja: 1707-ben a rácok megtámadták a komádiakat, akik a támadásról előre tudomást szereztek, ezért Zsáka-Furta felől a Kutas patak gázlóját kaszákkal meghányták, s amikor jött az ellenség, a kaszás részbe szorították s levagdalták őket. Egyébként ennek az emlékére Osváth idejében Komádiban hajnalonként harangoztak. Itt említjük meg, hogy Báránd körzetében egy halmot Mátyás halmának neveztek, kapcsolatba hozva azt Mátyás királlyal. Ha már a mondáknál tartunk éppen a helynevekkel összefüggésben utalunk a konyári Kinizsi rét elnevezésre, amiről Osváth elmondja, hogy ahhoz a Sárréti járás legnagyobb hősének, Kinizsi Pálnak az emléke fűződik. Kinizsi Pálról a malomköves eseten kívül Osváth még megemlíti, hogy a kenyérmezei csata után ,,vad örömében két török hulláját tartva fogai között járta híres táncát", — továbbá, hogy a Belgrádot eláruló ősök közül naponként egyet nyárson megsüttetett és a többivel megétette. Ilyen és ehhez hasonló történeteket Osváth gyakran idéz, s még az akkori szemléletre jellemző, hogy ezeket rendszerint hitelesnek is tekinti. így említi pl. Bessenyeiről azt a hagyományt, amely szerint Bessenyei testőr korában a császári udvarban a királynő testőrségét azzal tréfálta meg, hogy egy több mázsa súlyú réz oroszlánt a királynő ajtajába vitt, ahonnan azt 5—6 testőr sem bírta megmozdítani. Számos ilyen adoma került be Osváth könyvébe. Olykor ezek a falucsúfolókkal vannak kapcsolatban. Elmondja pl., hogy a keresztesieket kutyaevéssel csúfolják és igaznak tartja azt az esetet, amely szerint Keresztesen lakodalom alkalmával egy kutyát sütöttek meg és azt a vendégekkel megétették. A falucsúfolók körébe tartozik a híres csökmői sárkányhúzás esete is, amelyet aligha volt tanácsos emlegetni a csökmőieknek. A história, amelyet egy nótárius versekbe szedett — s ezt teljes egészében közli Osváth — a folkloristák figyelmét felkeltette, s már számos közlemény foglalkozott vele. Nem kétséges, hogy az eddigi vizsgálatok ennek a históriának a Sáréttel kapcsolatos részletét felfedték. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy nem lokális esetről van szó, még akkor sem, ha annak nyomát a periratokban megtaláljuk. A Sárrét folklórjával :263