Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Varga Gyula: Osváth Pál sárréti leírásának agrártörténeti jelentősége
tényleges jogállásuktól, saját telekkönyvi tulajdonuktól függetlenül is hozzájuthattak földhöz, főként legelőhöz. Ezt a viszonylag lazább állapotot néhány faluban segítette az is, hogy még ekkor nem mindenütt történt meg az uradalmi és a paraszti földek végleges elkülönítése (Dancsháza, Berettyószentmárton). Érdekes, hogy Mezősason, Mikepércsen a legelőt az elkülönítés után is közösen használták a parasztok és a földesurak-. Az uradalmi földek és a paraszti földhasználat szempontjából lényeges, hogy nem mindegyik birtokon alakult u. n. majorsági gazdálkodás, hanem a birtokosok földjeiket kisebb-nagyobb bérletek formájában műveltették meg, sőt már ekkor megkezdődött bizonyos uradalmak áruba bocsátása, szétaprózódása. E földek közül — különböző csatornákon — a parasztok kezére is juthatott s ez erőteljesen módosította a volt úrbéres állomány tényleges területét. Osváth Pál nem végzi ugyan el a jobbágy telki állomány tényleges alakulásának fölmérését, de utal arra, hogy ahol a földeknek szabadabb mozgása valósult meg, ott erőteljesebb lett a parasztlakosság differenciálódása. Egyes helyeken csupa kisméretű parasztbirtok kategóriák alakulhattak, ahol pedig a majorsági gazdaságok kifejlődtek, a középparaszti tömegek mögött számottevő agrárproletár réteg fejlődött ki (Mezőpeterd, Monostorpályi stb.). Művelési ágak, gazdálkodási szokások. A földek művelési ágak szerinti megoszlását nem vezeti végig következetesen, de példái, adatai felhívják a figyelmet a feltételezhető változásokra. A réti világ jelenléte minden sárréti faluban jelentős tényező, a faluk mellett azonban mindenütt szántóföldek, rétek, legelők, erdők alakultak. Bár Osváth sem mentes a Sárrét kissé romantikus szemléletétől, mégis — különösen a faluk leírásakor — világosan kitűnik, hogy a szántóföldeknek meghatározó jelentősége volt. A Kis-Sárrét mocsárvilágáról híres Berekböszörményben pl. 4656 hold szántó mellett csak 742 hold rétet s 1059 hold erdőt tartanak számon. Derecskén a parasztok kezén levő földekből 13 572 hold szántó, 3785 hold legelő, 1114 hold szőlő. De máshol is ilyenféle arányokat találunk. Ez arra utal, hogy a lakosság zömének életformáját mégis a szántóföldi gazdálkodás határozta meg. A művelési rendszerek is igen változatosak. A határokon megtalálható a kettes nyomás, az ugarnyomásos hármas forduló, a javított hármas nyomás (amikor a fekete ugar helyére már takarmányt vetettek, tehát nem pihentették a földet). Derecskén pedig a határt négyes fordulóban művelték. (E fordulónak a lényegét Osváth még nem ismerteti. Lényege, hogy a negyedik határrészt több éven át ugarnak hagyták s legeltették. Ezt egyes agrártörténészek hajdú forduló-nak is mondták, mivel főként a hajdú városokra volt jellemző.) Osváth idejében — mint láttuk — voltak még osztatlan közös legelők, erdők, sőt ritkán még a földközösség emlékét hordozó parcellázások is előfordultak (Berettyóújfalu), főként zöldséges, káposztás kerteket szoktak osztani. Osváth szerint különben szinte minden faluban vannak nyomai a földközösségi rendszernek. Igen fontos adalékot kapunk a szántóföldi növénytermesztésről, főként azokról a speciális növényféleségekről, melyek jellemzők egy-egy településre. Különös előszeretetei mutat rá egyes községek „jóízű" dohányára, mely nem egy esetben a verpeléti dohánnyal is felveszi a versenyt (Artánd, Esztár, Vértes stb.). A kender Artádon, a paprika Berekböszörményben, a hagyma, sárgarépa, petrezselyem, sáfrány Derecskén, a dinnye Magyarhomorogon, Vértesen, Zsákán, Konyáron, a káposzta Gáborjánban, az ugorka, zeller Vértesen vált nevezetessé. Szentjánoson vándor szerbek által létesített nagyszerű veteményest látott. Lehetséges, hogy ez a bolgárkertek magyarországi feltűnésének egyik korai forrása. Ugyancsak dicséri Szentjános tormáját, mely vetekszik a debrecenivel. Berekböszörményben cirok-kölest termesztenek, s ebből seprűt kötnek, melyet vásáro:256
