Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Papp Antal: Osváth Pál munkájának földrajzi értékelése

merve valószínű, hogy e tájék településállományát már a XV. századtól erősen gyérítette egy nagy természeti folyamat, amely hordalékhantok előtti lapos felszíneken szükségképpen végbemegy. Ez a törvényszerűen bekövetkező jelenség a folyóhátak kialakulására és az általuk közrezárt medencék feltöltődése, ill. elmocsarasodása. A Sárrétek belsejében a mocsarak terjeszkedésével a gazdálkodás tere fokozatosan összeszűkült, sőt számos település belsőségét is elnyelte a mocsár. A települések jellemzését roppant adatgazdagság jellemzi. A falvak nevének eredetéről, fekvéséről, talajviszonyairól, népességéről, birtokmegoszlásáról, gazdálkodásáról írott részek szinte nélkülözhetetnek mindazok számára, akik földrajzi monográfiát készítenek erről a tájról, vagy annak egyes településeiről. Különösen kiemelendő a topográfiai fekvésről, vízfolyásokról, és az egykori gazdálkodásról közölt adatok értékes volta. Földrajzi szempontból különösen hasznos leírás készült Komádiról, Berekböszörményről, Szerepről, Zsákáról, Bakonszegről, Derecskéről. Ki kell emelnünk Kornádi és Szerep fekvéséről, alaprajzáról, határaikban a mocsárvilág terjeszkedéséről, Bakonszeg nevének eredetéről, Berekböszörmény településtörténetéről, és gazdálkodásáról (fűszerpaprika-termelés), a Bakonszeg név eredetéről, a transhumance jellegű vándorpásztorkodás egykori létezéséről, a Berettyón történt egykori sószállításról tett megállapításokat. Ez a felsorolás is jelzi, hogy milyen sokrétű leírást készített Osváth Pál a Sárréti járásról. Kornádi egy mocsárba nyúló félszigeten feküdt, Szerep pedig egy szigeten. Régi helyéről 1751-ben a határ keleti részére „ ... a Körtvélyes nevű ér mellé azért telepíttetett a lakosság, hogy a mocsárból kijárója legyen." Ezen az újabb helyen már 1851-ben „Mint tengeren egy kis sziget, úgy lebegett a roppant víz körül. .., csupán Udvari felől egy 1 1/2 öl keskeny, mindkét oldalon buja náddal szegélyezett földtöltésen lehetett kijutni". Osváth Páltól tudjuk, hogy Szerep egykoron a Berettyón történt sószállítás végpontja, vagy átrakodóhelye volt. Ennek bizonyítékául épületromokat és neveket említ Szerep határában. Összefoglalva Osváth Pál könyvének földrajzi értékeit azt állapíthatjuk meg, hogy az mind a tájföldrajzot művelők, mind a földrajzi monográfiákat készítők számára nélkülözhetetlen forrásmű. Külön értéke Osváth Pál munkájának az, hogy egy gyökeresen átalakuló tájról készített leírást éppen abban az időben, amikor az eredeti és az új táj és gazdálkodás egymás mellett léteztek. :253