Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Az Osváth Pál emlékülés előadásai - Héthy Zoltán: Osváth Pál és fő műve

a fegyvert hol a Hentzi szobra állott... A váci ütközetben a vasút mentén kergettem az osztrákokat... Én csekély lábsérülést kaptam s ennek következtében sikerült magamat régi vágyam folytán a lovassághoz áttétetni. Mint őrmester léptem át, de az utolsó napokban Szegeden hadnaggyá léptettem elő. Szegedet akkor körül sáncoltuk, de midőn az intézők Szeged tarthatatlanságát belátták, onnan a Tiszán át ütöttünk tábort Szöreg nevű leégett szász falu határában. Itt a Tiszán a hidat magunk után leromboltuk és a Tisza füzessében néhány ágyút és csekély őrséget hagyva helyzetünket annyira biztosnak hittük, hogy az egész tábornak teljes szabadság engedtetett. Ez okozta:" És sajnos itt az emlékiratnak vége, illetve a többi része mindmáig nem került elő. Pedig minden bizonnyal továbbra is igen érdekes, forrásértékű oldalakat olvashatnánk, első kézből értesülve Osváth további életútjáról. Az emlékirat folytatásának hiányában kénytelenek vagyunk megelégedni a különböző könyvészeti forrásokból vett életrajzi adatokkal.

8 Rövid életrajzaiból tudjuk, hogy a szőregi vesztes csatában hősiesen küzdött, csakúgy, mint a többi összecsapásnál. Temesvárnál másodszor is megsérült, fejsebet kapott. Lúgosról csak bravúrral menekült meg tizedével, Belényesnél pedig éjszaka vágtak át az orosz seregen. Sok veszélyen keresztül vezette haza kis csapatát, s a szabadságharc leverése után a Sárrét mocsaras vidékein bújdosott ő is, rejtegetve a honvédcsapat zászlaját és honvédtiszti kardját. A megtorlás csillapodása után 1851-ben Berettyószentmártonban jegyzővé választották, ahol iskolát, községházat építtetett, olvasókört szervezett a földművelők számára. Érdemeiért a császár „okmányilag kitüntette". 1859-ben a törvényes közrend megóvására, a gyakori rablások, gyilkosságok, betyárbűnök felszámolására megalakított pandúrság sárréti csendbiztosa lett.

0 Halálakor egy újságcikk így emlékszik rá: „Daliás, szélesvállú, acélöklű ember volt. Nagyszerű típusa a perzekútornak. Nem akadt olyan elvetemedett zsivány, aki szívesen találkozott vele... Sok híres történet, legenda közepébe állították Osváth csendbiztos alakját. Még a betyár nóta se feledkezett meg róla: Arra kérem komiszáros uramat, Ne löjje ki alólam a lovamat... Mert hogy volt is annak oka, hogy a haramia félt a fegyverétől. Azzal a primitív erkussziós puskával úgy tudott bánni, hogy a szegény legény süvege mellől az árvalányhajat is kilőtte. Berettyóújfalu vidékén meg Csökmőn híres-nevezetes betyárbandákat fogdosott össze."

1

0 A néphagyományban máig is él Osváth Pál emléke. Szűcs Sándor írja, hogy — bármily furcsa is — emberségére emlékeznek, arra, hogy gyűlölte a kínzással való vallatást és még tiszttársainak is azt ajánlotta, hogy „többet ésszel, mint erővel".

1

1 Osváth Pál munkája során 25 éven keresztül járta a falvakat, óriási helyis8 Osváth Pál életrajzi adatait közli: Bihar vármegye és Nagyvárad. (Magyarország vármegyéi és városai sorozat. Szerk. Borovinszky Samu. (Bp. 1901.) 378. — Pallas Nagy Lexikon. XVIII. köt. (1904.) 388. — Ebben magát „történelmi adatgyűjtődnek vallja. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Életrajzi Lexikon. II. köt. (1969.) 328. (Hiányos adatok!) 9 E hivatalát 1884-ig töltötte be. 10 Az utolsó csendbiztos. Osváth Pál halála. Nekrológ. Azonosítatlan pesti újság 1908. febr. 15. számából lapkivágat. 11 Szűcs Sándor: Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. (Bp. 1969.) 92. :247