Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

8. Ha elviszik a gyermekágyas tejét, a kifejt tejet egy kölcsögbe kell tenni és egy kötelet jó erősen rácsavarni. Utánna tüzes késsel fölötte keresztet csinálni addig, míg meg nem jelenik az, aki elvitte a gyermekágyas tejét és el nem kezd könyörögni, hogy ne bántsák, visszaadja a tejet (S. M.). 9. Ha tudják, hogy ki vitte el a tejet, kenyeret pirítanak. Az asszony tejéből rácseppentenek s ketten eszik meg a kenyeret — a gyermekágyas s az, aki elvitte a tejét — és vissza jő a tej (S. M.). 10. Amikor a gyermekágyas megy az avatásra, ne szóljon senkihez, mert elviszik a tejét. 11. Sört kell inni, sok kolompirt enni, úgy lesz sok tej (S. M.). 12. Az ecetcibere is meghozza a tejet (S. M.). 13. Ha a szoptatós anya megnyomja a mellit, vagy nem szopja jól ki a gyerek, akkor megdagad, megkeményedik. A meggyűlt, megnyomott emlőre zsíros mosogatórongyot teszünk, alá pedig bontófésűt. Három éjjel kell ott tartani, addigra megtérül. (S. M.). 14. A kígyó is megszophatja a gyermekágyas mejjit, attól is megdagad (S. M.). Ha egy szoptatós anya azt akarja, hogy elapadjon a teje, a következőket kell csinálnia : 1. Igyék timsós vizet (S. M.). 2. Felébe vágott kolompérral borogassa az emlőjét, hamarosan elapad a teje. Gyermekgyógyítás, „rendellenes" csecsemők Régebben nemcsak a szülés folyamata volt kockázatos mind a csecsemő, mind az anya számára, hanem ezt követően is számtalan „veszedelem" — betegség, rontás stb. — leselkedett rájuk. Nagyobb veszélynek volt kitéve az újszülött csecsemő. Bár a népi gyógymód orvosolta a „bajokat", csecsemőbetegségeket, de legtöbbször hiábavalónak bizonyult a „kuruzslás", a csecsemőn már nem lehetett segíteni. A csecsemőgyógyítási módok igen csekély hányada alapul a racionális, józan gondolkodásmódon, nagyrészüket a hiedelmek teszik ki. Azok a gyógymódok és cselekedetek, amelyeknek tényleges, racionális alapjuk van, a következő hiedelmekben lelhetők fel: 1. A csecsemő fürdővizébe tejet tesznek, hogy szép legyen a bőre. 2. Tojásos, korpás vízben fürösztenek, hogy a gyerek ne legyen ótvaros. 3. A fürdővízbe korpát tesznek, hogy ne legyen sebes a gyerek teste. 4. A lányok fürösztővizébe kilenc féle fa virágát főzik bele, hogy szép legyen (S. M.). 5. A fürdővízbe tojást tesznek, felverik benne, abba fürösztik meg a gyereket, hogy ne legyen koszmós a feje. 6. Esővízben fürösztik a gyereket, hamarabb kinő a haja. 7. Mikor nyáladzik, jő a foga, violagyökeret vagy kulcsot adnak oda neki, hogy rágja, hamarabb kinő a foga (S. M.). 8. A nem beszélő gyereknek valami ritka látványt szoktak mutatni, hogy meglepődjék, hirtelen felfigyeljék, megszólal (S. M.). 9. Ha egy gyerek sokáig nem beszél, meg lehet szólaltam, ha forró levest adnak neki (S. M.). 10. Ha fogzáskor sokat sír, abroszba csavarják, nehogy kitörje a nehézség (S. M.). 11. A szőrös hátú, szőrös vállú, ebagos gyerek fürösztővizébe kutyatejet tesz232