Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmáry Ibolya: Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyóújfalui néphagyományban

gyerek, orvoshoz fordultak segítségért. Ilyen esetben akár a nő, akár a férfi volt a beteg, szégyellték és Isten verésének tartották. Bár a falu közvéleménye nem ítélte el őket, esetleg térfásan megjegyezték: „A férfi nem jól vetette meg a körmit az ágy végibe". A gyermektelen családok önmaguk vigasztalására és gyermektelenségük feledtetésére a „menhelyről" fogadtak örökbe gyermeket, akit, mint sajátjukat neveltek fel. Legtöbb családban azonban az esküvő után hamarosan mutatkozott a terhesség. A terhességgel és a gyermekszületéssel kapcsolatban ugyanaz a tudatlanság, felvilágosulatlanság volt tapasztalható az újasszonyok körében, mint amit már a felnőtté válással kapcsolatban láthattunk. Csupán annyi fogalmuk volt erről az állapotról, amennyit fiatal, várandós asszonytársaiktól hallottak: „majd te is idejutsz elébb-utóbb, neked is ilyen nagy hasad lesz". Mindez azonban vajmi kevés volt. Az újasszony általában a havivérzés elmaradásából sejtette, hogy gyereke lesz: „elment a bajom, abból gondoltam, hogy gyerekem lesz". A terhesség külső, szemmel látható jelei olykor már kezdettől fogva észlelhetők voltak. A terhes nő sápadtabb volt, mint a többi, mondogatták is neki: „jaj, de csúnya színben vagy, nem vagy te terhes?" Volt, akinél szédüléssel, erős hányingerrel és az egyes ételektől való „irtózással" járt a terhesség. A „várandós asszony először férjének szólt állapotáról, általában a második hónap elteltével, majd a családnak jelentette be: „állapotos lettem" vagy „viselős vagyok". A férje után anyjával és anyósával közölte a hírt. Anyósa elől azért nem tagadhatta el állapotát, mert általában egy fedél alatt laktak, úgyis előbb-utóbb kitudódott volna. Néhány hónap elteltével, amikor már tagadhatatlanul látható jelei voltak a terhességnek, az egész falu tudtára jutott állapota. A terhes asszony elvégzett minden olyan munkát, amit korábban is csinált. Sem a környezete, sem ő maga magát nem kímélte a nehezebb, fizikai munkától. A terhes asszonynak megszabott étrendje nem volt, csupán annyiban tért el a korábbitól, hogy azt evett, amit megkívánt, ami jól esett neki. Nem volt változás a terhes asszony öltözékében és hajviseletében sem. A kismama ruha újkeletű. Korábban bő ruhában hordták ki a gyereket, amit azonban nemcsak várandós korukban viseltek. A terhesség idején a nemi élet félidő után tiltva volt. A terhességgel kapcsolatban számtalan hiedelmet találunk, amelyek nagy része még élénken és aktívan él a köztudatban. A hiedelmek többségét a terhes nőre vonatkozó tilalmak teszik ki, amelyeket a születendő gyermek érdekében kell betartania. Nem szabad pl. „torz állatokat, rút dolgokat megnézni, rácsudálkozni arra, mert olyan lesz a gyerek is". Érdekes, hogy a nyúlajkat és a farkastorkot is ezzel a hiedelemmel magyarázzák: „ha a terhes asszony egy nyúlra vagy egy farkasra rácsudálkozik, a gyermeke nyúlajakkal, illetve farkastorokkal születik". Abban az esetben, ha a terhes asszony mégis rácsudálkozna valamilyen torz alakra, a „rontás kivédhető azzal, ha azt mondja: „én Istenem, ketten látjuk" vagy „kígyósegge a semmibe" (S. M.). Berettyóújfaluban a következő hiedelmeket találjuk a rácsudálkozással, viegcsudálással kapcsolatban: 1. A terhes asszony ne nézzen meg semmi furcsát vagy csúnyát,- mert a gyermeke is olyan lesz. 2. A terhes asszonynak csúnya, ijjesztő dolgokra rácsudálkozni nem szabad, de csak addig, míg nincs félidős a gyerek. Ha mégis rácsudálkozik, olyan gyereket szül. 3. Ha a viselős asszony valami csúnyát lát, ne nézze meg, forduljon el, mert különben olyat szül. 4. Hogy ne csudálja meg a viselős asszony, ha lát valami furcsát (torz gyereket, csúnya embert, állatot), a születendő gyermekére gondoljon (S. M.). 224