Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: Emberi erővel történő teherhordás az Észak-bihari síkságon, a századforduló idején

vagy kocsin mentek, korán indultak, hogy idejében a piacra érjenek és gyorsan jöttek is vissza, hogy minél jobban ki tudják használni a napot, el tudják végezni az otthoni munkát. A tejet bádog kannákban karra véve vitték, a tejfelt tejfeles fazékban vagy tejfeles szilkében, esetleg köcsögben. A vajat nagy darabokban tormalevélbe, szőlőlevélbe téve, kosárban gondosan letakarva hordták. A zöldbabot, borsót, aszalványt, lencsét, lisztet, kukoricadarát, kukoricalisztet vászonzacskóban, karikosárban vitték. Az almát, szilvát, körtét, diót, uborkát, zöldpaprikát, tojást, paradicsomot különösebben nem csomagolták, hanem garabolyban, nagyobb kari kosarakban, vagy kétfülü piacoló kosárban szállították a piacra. A nagy, kétfülü piacoló kosarakban szállított áruféleségeket nem is vitték gyalog, hanem szekéren, kocsin. Ha csak egy pár csirkét vagy tyúkot vittek, akkor azt lábánál fogva párba összekötötték és karba véve, az alkarra fektetve szállították. Ha több baromfit és úgynevezett nagy baromfit vittek (libát, kacsát, kappant, pulykát), akkor baromfikast, vesszőketrecet használtak és kocsival szállították. A lekvárt fazékban, a paradicsomot, befőttet üvegekben vitték és kari kosárba téve szállították. Általánosan elterjedt piacolási teherhordási forma volt, hogy két kari kosarat füleiknél fogva kendővel összekötöttek és a kötésbe dugva a fejüket, a hátukon, illetőleg a mellükön lógatva vitték a kosarakat. A szabadon maradó kezeket sem hagyták kihasználatlanul; kantát, kosarat, garabolyt, vászonzacskót vittek vele valamilyen áruval tele. Hencidán és Hosszúpályiban a karikosarat vászonkendőbe kötve is hordták a hátukon. Ilyen hordási mód mellett a szabadon maradó kézzel elől, a nyaknál levő kötést fogták, húzták lefelé. Ügy könynyítettek a terhen. 7. kép Kasornyában ételes cserépfazekat vivő asszony, Nagyléta 214