Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

FÜGGELÉK Nagy-Szalonta társadalmi helyzete A nagy-szalontai országgyűlési képviselő-választás erkölcsi jelentőségét a közvélemény előtt leginkább azon általános benyomások határozzák meg, melyeket ezen választásra vonatkozó hírlapi közlemények a nagyközönség elméjében hátra hagytak. Ezen választásra vonatkozó hírlapi közlemények pedig úgy tűntették fel a mi helyzetünket, hogy itt két politikai párt vívta meg egymással a választás harczát. Miután ismertük a forrást, melyből a vonatkozó közlemények merítve lettek, nem kívántuk hírlapi vita tárgyává tenni társadalmunk égő sebeit, mert a lezajlott harczban közvetlenül saját egyéniségével érdekelt Lukács Gyula hírlapírói tolla oly természetű erősségeket állított előnkbe, hogy önbecsérzetünk nem engedte meg azok ellen a védekezést. De most, midőn nem vele szemben védekezünk, hanem Magyarország legmagasabb erkölcsi testülete előtt a czélzatosan megtámadott igazat, — a jogot önmagunk iránt is kötelességünk kiemelni a ráfogások iszapjából, melybe azt a mesterségesen felizgatott szenvedély — és a józan ész intő szavára többé nem hallgató fanatismus beledobta, — kötelességünknek tartjuk társadalmi és politicai helyzetünk hű képét a választás sorsa felett határozni hivatott bizottság előtt bemutatni. Az 1861. évi országgyűlési képviselő-választás Nagy-Szalontán már két egymással ellentétes törekvésű pártot talált, u. m.: a tagosító és nem tagosító pártot; a nem tagosítók táborába taroznak a 2—3 hold föld birtok tulajdonosai és az egészen vagyontalan lakosai a városnak, kik a rendetlen viszonyokból a szabadlegeltetés jogtalan gyakorlata által anyagi hasznot élveztek. Ezen időben nagy Biharrnegye kivétel nélkül az úgynevezett „balközép" politicai párthoz tartozott, a szalontai nem tagosítók szinte ezen párt híveinek vallották magokat, és mégis már a legelső választásoknál ellentétbe tették magukat és külön jelöltet állítottak csupán torsalkodási viszketegből. Ezen időtől fogva tart a két irány társadalmi harcza, és nem volt és ma sincs olyan üdvös közhasznú törekvés, melyért ezen egymással szemben álló két irányú társadalmi párt meg nem mérkőzött, meg nem küzdött volna. Az egyik párt terjeszti az értelmiséget, megalkotta a takarékpénztár részvénytársaságot, társadalmi gyűjtés által létesített felekezet jellegnélküli gymnasiumot, kisdedóvodát, tornatermet, gazdakört, szervez gazdasági kiállításokat, létesített ártézi kutat, mely ezen vidéken az egészség főtényezője, megvette a regálét, mely a városnak a regálemegváltás útján 170 000 forint hasznot adott. Ezen párt tagjai az értelmiségi honoratiorok, a földbirtokosok, a gazdák, a kereskedők és az iparos osztály értelmisége. Ezen párt tagjai az országgyűlési szabadelvű párt hívei, ezen pártnak volt jelöltje Arany László. A másik párt cselekvési tere a viszálkodás, az értelmetlenség felhasználásával a létezőnek lerombolására fanatizált törekvés. Ezen párt gyászos emlékű győzelmének még ma is érzett káros következménye az, hogy midőn a város mint úrbéri község Herczeg Eszterházy volt földesurával az úrbéri rendezés tárgyában a 70.000 frtban megköthető egyességet létesíthetett volna, ezen előnyös kiegyezést megakadályozta, és a városnak 300.500 forintba került az úrbéri kérdés rendezése. Ezen párt cselekvési körében szellemi középpont ma — a „Népzászlója", melyből meríti a bátorságot az abból olvasott beválthatatlan ígéretek utáni törekvésre. Eszközei a politicailag még éretlen tömegre gyakorolt erőszakos nyomás, a terrorizálás, a társadalom bizonyos osztályai ellen izgatás, földelosztási tendentiák, és a közvetlen szomszédban lappangva bujdosó pór-socialismussali kaczérkodás. 191