Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
ták, hogy a Román Nemzeti Párt bihari frontáttörése milyen következményekkel járhat. A Nagyváradi Napló a korábbi viszonyokat sajátosan idealizálva ezt írta: „Négy olyan kerülete volt Biharmegyének, ahol a választók túlnyomó része román nemzetiségű volt. A belényesi, csékei, élesdi és tenkei s ezekhez voltak még sorolhatók a margittai és az ugrai kerületek is. Amíg a [.. .] szabadelvű párt volt az uralmon [... ] a magyarság akkori vezető urainak volt elég erkölcsi erejük és tekintélyük, hogy a velünk egy földön élő románságot megnyerjék a magyar—román testvériség eszméjének." A bukásért és Lukács megválasztásáért a cikkíró természetesen a függetlenségi pártot tette felelőssé, és azt kívánta, hogy „itt Biharmegyében keservesen és drágán ne fizesse meg az árát a magyarság ennek az őrszemelhelyezésnek". 8 1 A Szabadság elsősorban abban látta a bukás okát, hogy egy ismeretlen fővárosi bankdirektor volt a jelölt, nem pedig egy, a helyi viszonyokat jól ismerő „bihari ember". 8 2 A Nagyvárad a román egyházi vezetőknek, Radu Demeter görögkatolikus püspöknek és Mangra Vazul görögkeleti vikáriusnak a passzivitását kárhoztatta. 8 3 A lap egyedül a Kardos által is felhasznált tárkányi legények kitartását dicsérte, de természetesen tagadta, hogy megfélemlítették volna a román választókat. „Arcuk nyílt, becsületes, szemükből a szenvedély tüze, a régi kunok vagy székelyek erejének egy késő sugara lobog ki" — jellemezte a tárcaíró hőseit. 8 4 Jellemzéséhez mi csak azt tehetjük hozzá, hogy nem ők tehettek róla, hogy ilyen választásokba keveredtek. A választáson alulmaradt Kardos Árpád függetlenségi párti jelölt hívei a képviselőházhoz intézték panaszukat, melyben a megválasztott Lukács László román képviselő pártjának a választáson kifejtett izgatását, erőszakos és fenyegető magatartását hozták fel. A Tetétleni Ármin által fogalmazott petíció — ha érthetően nem is objektív — szemléletesen mutatja be, hogy egy olyan román többségű kerületben, mint a belényesi, akkor már milyen komoly erőt képviselt a román nemzetiségi mozgalom. A panaszosok szerint abban a pillanatban, amikor ismertté vált Bartának közjegyzővé történő kinevezése miatti lemondása, a helybeli és az Arad vármegyei román görögkatolikus papok és tanítók azonnal megkezdték a magyar jelölt elleni agitációjukat. A petíció talán túlzó állítása szerint felhívták nemzetiségbelijeiket, hogy „azt a hazájáról és nemzetéről megfeledkezett román választót, ki a zsarnok magyarok jelöltjére mert szavazni, könyörtelenül agyonüssék . . . családját kiirtsák, házát felgyújtsák, vagyonát, marháját, lovát — a hol találják elpusztítsák". Ugyanerre hívták fel híveiket, ha a „kutya magyarok jelöltje" vagy emberei szokás szerint megjelennének a falvakban. Másodsorban a parasztságnak a birtokos osztály, az „oláh nemzetiségnek a magyarság ellen", a görögkatolikus hitfelekezetnek a református és izraelita elleni nyilvánosan történt gyűlöletre izgatását hozták fel olyan okként, mint amely döntő befolyást gyakorolt a választókra. „Itt Oláhország van — ez Nagy-Románia — itt a magyarok csak jövevények — hangoztatták a petíció szerint a román kortesek. — A mint erőszakkal fészkelték be ide magukat, úgy erőszakkal kell őket innen kiverni." Győzelem esetére azt ígérték a román választóknak, hogy „a magyarok fognak . .. szolgálni úgy, amint eddig ti szolgáltatok ennek a kutya fajzatnak". A petícionálók szerint a jelenlévő román képviselők a mentelmi jog védelmét élvezve agitáltak az „új független szabad haza" mellett, miközben a magyar nemzeti zászló helyére a románt tűzték, Janku-jelvényeket 81 A belényesi bukás. NN 1907. aug. 27. 82 A koalíció bűne. Sz 1907. aug. 27. 83 A belényesi választás. Nv 1907. aug. 27. 84 rb: A tárkányi legények. Nv 1907. aug. 28. 184
