Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
zett, még mindig simán; a fordulat 1901-ben történt meg, amikoris „Belényesen is kiütött a szabadság", és Barta Ferenc némi demagógiával megtoldott függetlenségi programmal megszerezte a korábban biztos kormánypárti kerületet. A Szabadság visszatekintése szerint a tarkányi református magyarok már ekkor „botokkal és más hasonló alkalmatosságokkal végigargumentálták az egész kerületet". 7 7 Bartával szemben a szabadelvű párt az 1905-ös nagy politikai fordulatot hozó téli választáson román jelöltet állított; először Mangra Vazul görögkeleti vikáriust, majd az ő visszalépése után Buteán János belényesi főgimnáziumi igazgatót, román pap-tanárt léptette fel, akinek sikerében kezdetben a Nagyváradi Napló kételkedett ugyan, megválasztását azonban minden kormánypárti orgánum ünnepelte. A Szabadság igen jellemzően így mutatta be az új belényesi képviselőt: „...jeles szónok és jóllehet anyanyelve román, igaz magyar ember." 7 8 Az 1905. január 26-i választáson Buteán János a szabadelvű párt képviseletében 1831:1396 arányban győzött a függetlenségi párti dr. Barta Ferenc ellen, akinek hívei egymás után két petíciót is benyújtottak. Az első — román és magyar választók által aláírt — kérvény ügyében a kir. Curia Paiss Andor-tanácsa alaki okokból szüntette meg az eljárást, majd azt az 1899: XV. tc. értelmében más — mostmár kizárólag belényesi és tárkányi magyar — választók megújították, amely azután érdemi elbírálásra került. A petíció szerint Buteán János voksai közül 1043-at vesztegetés, ill. etetésitatás révén szerzett, miért is ezek tőle való levonásával dr. Barta Ferenc 1396: 788 arányú többségbe került. Természetesen a kormánypárti kortesek — jobbára román értelmiségiek — sem voltak restek egy ellenkérvény megszerkesztésére. Eszerint éppen a függetlenségi párti jelölt hívei vesztegettek meg 1282 választót, ami a képviselő többségét 1831:114 arányra növelte volna. Anélkül, hogy e meglehetősen sablonos eseteket bemutatnánk, csak példálózásképpen említünk meg néhány személyt a vesztegetők közül. A petíció szerint a kormánypárti kortes-vesztegetők Pakura György belényesi kocsmáros, Ignat Imrie köszvényesi „földész", Redák Demeter buntyesdi „földész", Dronka Miklós balalényi bíró, Kígyósán János belényesi kovács, Popa György belényesi mészáros voltak, akik maguk is nagyobb összegeket kaptak dr. Csordás János főkortestől. Az ellenkérvény több tárkányi magyar választót — Sebestyén Andrást, Lőrincz Jánost, Benedek Jánost, a két Vizi Antalt, ill. Antal Lászlót — vádolta azzal, hogy községi kocsmában, ill. saját házuknál itatták a választókat. A kir Curia eljáró tanácsa 1905. június 27-én bizonyos esetek kivételével mindkét fél által felhozott panaszpontokra bizonyítási eljárást rendelt el, minek elvégzését a területileg illetékes nagyváradi Ítélőtáblára bízta. A vizsgálattal — több mint 2000 személy kihallgatásával — megbíztot dr. Plopu György ítélőtáblai bíró 1905. szeptember 11-től október 11-ig folytatta a kihallgatásokat, de a peticionálók által bejelentett tanúk közül megidézett 300-zal sem végzett, amikor kiderült, hogy a törvényben előírt 3000 korona biztosíték még a megidézettek költségeire sem elegendő, miért is annak kiegészítésére hívta fel kérvényezőket. A kauciókiegészítés ügyében fellebbezésre ismét a kir. Curia döntött, mivel pedig a peticionálók az újabb 3000 korona befizetése helyett elállásukat jelentették be, 1906. február 16-án megszüntette az eljárást. 7 9 77 Üj honatyák. Buttyán János. Sz 1905. febr. 19. 78 Uo., vö. Sz 1905. jan. 11., 13., 14., 15., 27.; NN 1905. jan. 5., 11., 13., 15., 24.; Nv 1905. jan. 1., 8., 11., 12., 14., 15., 20., 24., 27., 28., febr. 10., 14. 79 KL05—06/A. III. 25. 180
