Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)

A választás nyomán kialakult heves sajtóvita közben a függetlenségiek pe­tícionáltak, sőt a Btk. 181. §-a alapján választási vétség miatt bűnvádi feljelen­tést is tettek a választást levezető Sántha István választási elnök és munkatár­sai ellen. 5 8 A petícióban elsősorban azért kérték a választás megsemmisítését, mert Nagy Márton főszolgabíró terrorizálta jelöltjük híveit. „Önkényüleg" be­záratta a függetlenségi népkört, elfogatással fenyegette a jelöltet, és letartóztatta vezető embereit. A szavazatszedő bizottság a petíció szerint jogtalanul sok füg­getle nségi párti szavazót utasított vissza, ugyanakkor elfogadta a jelen nem lé­vők, ill. a halottak nevében leadott kormánypárti álszavazatokat. Vermes Mi­hály lakásán Széli Kálmán lelkész — Arany László sógora — a választási név­jegyzékből gondosan kiírta az egyes községekből meg nem jelent választókat, s ennek alapján a Korona vendéglőben tanyázó gimnáziumi tanárok a készenlét­ben tartott vagy éppen az utcán talált emberek közül kiválasztottak egyet, aki­nek életkora megegyezett az illető szavazóéval, s azt előre kitanítva küldték a bizottság elé. Ezen, a korban egyébként gyakorta alkalmazott választási trükk­nek a segítségével sikerült elérniük, hogy — a választási záróra kitűzését éjfélig halogatván — többséget szerezzenek jelöltjüknek. A petícionálók a szerintük jogtalanul visszautasított szavazatokat Lukácséhoz hozzáadva, az álszavazatokat pedig a kormánypártétól levonva kimutatták, hogy a valóságos szavazati arány 848:755 volt javukra, minek nyomán Arany László mandátumának megsemmi­sítését kérték. Arany László 1892. március 3-án bejelentette, hogy nem kívánja védeni megtámadott mandátumát, mivel jelen sem volt a kerületben a választási aktus idején. A tekintélyesebb kormánypárti választók természetesen nem hagyták veszni az ügyet, hanem a házszabályok adta lehetőségekkel élve a választás vé­delmére keltek. Meghatalmazottjaik — dr. Vadnay Andor és Szikszai Lajos — dr. Nagy Dezsővel, a petícionálók rutinos képviselőjével szemben kétségbe von­ták a felhozott visszaéléseket, maguk pedig azt állították, hogy a függetlensé­giek izgatást, vesztegetést és fenyegetést követtek el, miáltal gátolták a válasz­tási szabadság érvényesülését. E szokásos szóbeli replikák mellett különös tör­téneti fontosságot kell tulajdonítanunk a Nagy-Szalonta társadalmi helyzete c. védőiratuknak, amely betekintést nyújt nemcsak e választás előzményeibe, de 1861-ig visszamenően több adatot is tartalmaz a kerületi székhely társadalmi és politikai viszonyairól. A képviselőház VI. bíráló bizottsága sok szalontai választó jelenlétében 1892. március 29-én tartott nyilvános tárgyalásán foglalkozott az üggyel, majd más­nap heves vita után 4:2 arányban vizsgálatot rendelt el. A vizsgálati végzés egy­részt a petíciónak megfelelően annak felderítését célozta, hogy a felhozott ese­tekben valóban utasíttattak-e vissza jogosult választók és szavaztak-e arra nem jogosult személyek, másrészt annak kiderítésére irányult, hogy — a védelem ál­lításainak megfelelően — fordult-e elő olyan vesztegetés, fenyegetés, izgatás és megfélemlítés, miáltal egyes választók akadályoztattak az Arany Lászlóra való szavazásban. Arany László a vizsgálat kezdetén lemondott mandátumáról. Lemondása a házszabályok értelmében tárgytalanná tette a további eljárást; így a vizsgálat folytatása helyett a bíráló bizottság csakis az eljárás megszüntetését mondhatta ki. 5 9 A lemondás közvetlen indítékait nem ismerjük. Az Arany László személyes 58 Nv 1892. febr. 10. 59 KL92—96/705. (11., 429.) „22. dosszié"; E 1892. márc. 30., 31., máj. 5., 21. 176

Next

/
Thumbnails
Contents