Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861—1913)
volta miatt maradt alul Toperczer Ödönnel, a vármegye liberális jelöltjével szemben. Az elkedvetlenedett költő, amint Petőfi Sándornak meg is írta, eleve lemondott a verificatio igénybevételéről, sőt a jövőben sem gondolt képviselőjelöltként való fellépésére. Főembere, aki egyébként a kerület más községeiben — így Erdőgyarakon, Oláh-Homorogon, Madarászon és Sarkadon — is tevékenykedett, Hozvány György volt, akinek görög eredetű családjához a költőt gyermekkora óta szoros szálak fűzték. A nála két évvel fiatalabb jogász egyébként 1848-ban már rendelkezett közéleti tapasztalatokkal, hiszen jurátusként 1839-ben Beöthy Ödön mellett szolgált a pozsonyi diétán, később pedig a Bánátban hivatalnokoskodott. 2 2 Rozvány György, aki 1859-ben es. kir. közjegyző lett szülőhelyén, a szalontaiak nevében 1861-ben is meghívta Aranyt követjelöltnek, de ezt a költő elhárította, pedig a fellépésre Tisza Kálmán is kapacitálta. 1861. március 3-i visszautasító levelében Arany megírta, hogy már 1848-ban is „félig erőltetve" hagyta nevét szerepeltetni, azóta azonban öregbedett tapasztalása és megtanulta, hogy maradjon meg „ki-ki a maga szerepében". 2 3 A kerület ezután Lovassy Ferencet választotta meg, aki a már akkor külön csoportot képező elégedetlen szalontai „nem tagosítók" képviseletében fellépő, egyelőre ismeretlen nevű ellenjelöltjével szemben 759:14 arányban győzött. Hiába óvott Arany János a pártokra való szakadozástól, 2 4 az így már 1861-ben bekövetkezett. Lovassy Ferenc, akit 1836-ban Lovassy Lászlóval együtt Szalontán tartóztattak le, 2' nagybirtokos nemes, 1848-ban a nagyszalontai alszolgabíró volt, 1861-ben pedig a képviselőház határozati pártjához csatlakozott. A szalontaiak 1865-ben újból megkísérelték Arany János meghívását. Jb A két nagy országos alap, a Deák-párti Pesti Napló és A Hon, a szerveződő balközép orgánuma egyaránt közölte e hírt. 2 7 Az előbbi vezércikkben igyekezett rábírni a költőt a követség elvállalására. „Nem szólnánk mellette — írta a cikkíró —, ha ő csupán a képzelet embere volna, mint sok más költő, s nem párosulna a legfényesebb költői tehetség oly józan ésszel, melyre büszkék vagyunk, mint a magyar nemzeti genius egyik alapvonására, feddhetetlen erős jellemmel és helyes ítélettel. Politikai hitele is felüláll minden kételyen. A nemesebb népköltészet mestere már irataiban és egész szellemében ideális képviselője a minden élesebb szenvedélytől megtisztított »2848«-nak [. .. ]a képviselői kötelességek talán áldozatot követelnek megbecsülhetetlen irodalmi foglalkozásától, jelen esetben, midőn a haza legfontosabb érdekei állnak az eldöntés küszöbén, reméljük, hogy Arany teljesítéssel fogja megköszönni szülötte városa bizalmát." A vezércikkíró — akiben magát Kemény Zsigmondot gyanítjuk — azzal is megtoldotta ezt, hogy remélhetően az országgyűlés „rá fog érni[. . .] egy-két oly törvény készítésére, mely az irodalmat és tudományt is érdekli, s melyben szakemberekre, s oly ügyes és gondos formulázókra lesz szükség, minőnek az Akadémia mostani titkárát ismerjük." 2 8 22 Csizmadia, 86—87., 132—135., Voinovich Géza: Arany János életrajza 1817—1849. (Bp. 1929) 217.; Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. (Bp., 1960) 18— 20., 166—167. (Az utóbbi lapokon Rozvány György Arany János életéből c. emlékiratának vonatkozó, XVII. része található.) 23 Voinovich Géza: Arany János életrajza 1860—1882. (Bp., 1938) 14., Ercsey Sándor: Arany János életéből (Bp., [1883]) 150—151., Sáfrán, 20. 24 Ercsey, 150—151. 25 Rozvány György: Nagy-Szalonta történelme (1800—1848-ig) III. rész (Nagyszalonta, 1892) 28. 26 Ercsey, 150—151. 27 PN 1865. okt. 1.; H 1865. okt. 21. 28 PN 1865. okt. 1. 170
