Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Módy György: Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon
tók a jelei az ott végzett gigantikus munkának, kivéve néhány fel nem használt templomi harangot, melyeket nem alakítottak át ünnepi rendeltetésükből sebeket és halált osztó küldetésre. A nagy kiterjedésű fegyverműhelyben nem láttam egyetlen reszelőt, fűrészt, závárt, puska, illetve ágyúcsőt, de láttam hatalmas mennyiségben felraktározott gabonát. És visszaemlékezve a háborús energia példátlan fellángolására, melynek a színhelye Magyarország közepének ez a nagy síksága volt, nem tudtam másra gondolni, mint Magyarország történelmének arra a nagyon jelentős és érdekes fordulatára, mely az ide behozott német telepesek nagymértékű befolyására történt, mellyel a Nagyváradtól délre a Tisza és a Kárpátok, a Körös és a Maros közötti szélesen elterjedő gazdag, de műveletlen földeken létre jöttek az első települések. És ha áthatolunk a jelen háborúinak és politikai eseményeinek esetlegességein a nemzeti fejlődés mélyebb forrásáig, a magyar kérdés közvetlen kapcsolatba kerül a római birodalom bukása utáni világtörténelmi nagy áramlattal." * # * Paton útikönyvének egy későbbi fejezetéből derül ki, hogy mit értett az alatt, hogy Magyarország történetének legfontosabb fordulata a török felszabadító háborúk után a német telepesek megjelenése. Azt írja, hogy mindaz, amit Magyarországon látott és amit történeti olvasmányaiból merített, azt bizonyítja, hogy a német elem nevezhető az intellektus és az állhatatos munka tartalékának és az ázsiai elem pedig a parancsolás és az erőszakos fizikai erő képviselőjének. Történeti okfejtése során egybe vonja a hunokat, a magyarokat és a törököket, akiket ugyan a szenvedélyes bátorság, a vendégszeretet, a bőkezűség jellemez, de nem kedvelik a munkán alapuló civilizációt, csak a mások munkája eredményének fényűző felhasználását. így szerinte a XVIII. századi német telepítés és várható folytatása Magyarország békés meghódítása s jóval nagyobb csapás a túlzó-magyar elnyomás lehetőségére mint egy tényleges katonai megszállás, hiszen hadseregeket szét lehet verni, de a telepítés szélesen elágazó rendszerét nem. Az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban végül nem is lát mást, mint egy olyan nép hősiességének és lelkesedésének a legragyogóbb kitörését, mely inkább szereti az uralkodást mint a szabadságot. 1 . Könyvének itt közre adott fejezete is mindenképpen hasznos történeti forrás. Leglényegesebb következtetésünk mégis az, hogy az osztrák császárság és a magyar királyság területeit többször beutazó, magát pártatlannak ítélő angol utazó, sok érdekes megfigyelés mellett, mennyire nem volt képes helyesen megítélni azokat a történeti, gazdasági-társadalmi és politikai tényezőket, melyek a magyar polgári forradalomhoz és szabadságharchoz vezettek. És ebbe bele kell értenünk azokat a megállapításait is, melyek súlyos bírálattal illetik a magyarság és az ország más népei közötti politikai relációkat, bele értve a Kossuth-kormány túl elkésetten hozott intézkedéseit a nemzetiségiekkel való megbékélés sőt forradalmi összefogás érdekében. Végül is ez a sokat látott, tapasztalt, de egyáltalában nem „pártatlan" angol utazó semmiképpen nem érzékelte népünknek történelme századai során megtett útját s az anyagi és szellemi kultúra terén elért eredményeit a középkorban és az újkorban. így válhattunk szemében a Kárpát-medencén belül a hunokkal, sőt a törökkel (!) azonos történelem alakító tényezővé. 17 Paton i. m. 254, 257, 258. 160
