Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 2. (Berettyóújfalu, 1978)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Molnár Ambrus: Adatok a körösszegi uradalom XVII. századi történetéhez

Szőts János esete bizonyára nem egyedülálló volt abban az időben. Hasonló zaklatásoknak lehettek kitéve a folytonos hadakozást megunt és csendesebb életet választott volt hajdúk. Az uradalom jobbágyi közül sokan még évek múlva sem tértek vissza elhagyott falujukba, hanem „imit-amot bujdostak". Az 1658. év őszén bekövetkezett tatárpusztítás után a Károlyba való Szolga Bálint a következő levéllel kereste fel földesurát : „Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak. Az Istentül jó egésséget és békességban való megmaradást kívánok. Bujdosó és nyomorult állapotomban találtam megh Nagyságodat ezen alázatos suplicatiom által. Tudom, vagyon Nagyságodnak is tudására a mi nyomorult Földünknek az Tatár ellensigh el égette, pusztitta, kik között az Nagyságod faluját Károlyt mind földigh el igette, lakosait el rabolta, annyira, hogy Nagyságodnak az Károlyi jobbágyaiban több énállamnál nem maradott. Én is csak egyedül egy fejemmel maradván, mind feleségem, gyermekeim el vitte a tatár. Javatskáimban is semmi nem maradott. Az szegin szerződött emberekben is kik az Nagyságod Jószágán laktak, azokban maradott három, de azok is csak imitamot bujdosnak, én is Ványán nyomorgok. Mivel hogy azért nem akartam s nem is akarom Nagyságodat meghtagadni, az alkalmatossághoz képest levelem által én megkerestem Nagyságodat. Értvén azért Nagyságodék nyomorult állapotomat, kérem Nagyságodat mind Nagyságodnak jövendőbeli kicsiny hasznocskáját s mind penigh az én szegin állapotomat meg szánván kegyelmesen hadjon jó karban, hogy jövendőben ha az Ur Isten boldogétná békességünket kellene a Nagyságod elpusztult Falujába visszaszállani, talán velem együtt több bujdosó szeghiny emberek is oda kezdenének jönni és telepedni. Mellybül Nagyságodnak nem kára, hanem haszna lenne. Mivel, hogy azért immár az Török ez mi Országunkat jobban is el foglalta, nem ismerem, hogy arra való tehetsigünk legyen, hogy Nagyságodnak szolgálhatnánk, hanem pénz fizetéssel keresnénk Nagyságodnak kedvét, hogy azért azoknak az szeghiny embereknek akaratjok lenne az Nagyságod Telekire Szállani és Telepedni, azoknak bátorságra való oda szállások és telepedések lehetne, ha nagyságod adna egy credentionalis levelet, ezen levelemet Nagyságodhoz vivő embernek. Az levelet látván jobban vissza mernének menni, hogy ha a Nagyságod leveléből meg érthetnénk, hogy egy egy esztendőre mit kívánjon Nagyságod egy egy szeghiny embertül külön külön. Kérem az Istenirtis alázatosan Nagyságodat ez kívánságomra Nagyságod választ adjon. Nagyságodat az Ur Isten éltesse s tartsa megh sokáig egésséges életre. írtam Ványán die 15 febr. ao 1662. Nagyságodnak Szeghiny Jobbággyá Károlyi Szolga Bálint." A levél hátlapján olvasható a földesúr válasza. Csáky Sajnálkozását fejezi ki a falu és a jobbágyok pusztulása felett. A levélírót ,,Jó Atyámfia Szolga Bálint"-nak nevezi, határozott választ azonban kérdésére nem ad: „Hogy pednigh az megh nevezett falun mind Te mind penigh több bujdosoban lévő emberek is meg akarnak telepedni nem ellenzem, sőt akarom, s szabadságot is adok ezen levelem által rea, de hogy most mingyárt meg Írhassam külön külön egy egy szeginy embertül mennyi fizetést kívánjak esztendőn által (ha az szokás szerént való szolgálatokban maradni nem lehet) nem cselekedhetem, mindaddig, valamíg nem tudósitol, mind te és mind az oda szállandó emberek mitsoda értékekkel lehetnek.. ,"

1

8 12. OL. Csáky lt. P. 71. fasc. 20. Nro. 29. 1645. év. 126