Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

zés előtt létesült néhány társulás, az úgynevezett „vad" szövetkezetek lehettek. Ilyenekről azonban, a sarkadi szövetkezet kivételével, területünkről nincs tudomásunk. A szervezés első lépése az volt, hogy a közös gazdálkodásnak megfelelő hangulatot teremtettek a községekben. Ennek több módja volt. Az első és a legáltalánosabb az volt, hogy a tanács- és pártszervezetek gyűléseket hívtak össze, amelyeken ismertették a közös gazdálkodás előnyeit, távlatait. Végeredményben ugyanilyen természetű volt az a másik forma, amikor úgynevezett csoportgyűléseken, utcagyűléseken fejtettek ki agitációt. Ezeken a gyűléseken az előadók általában nem helybeliek voltak, hanem a járási tanácsi, illetőleg pártszervezetek kiküldöttei. Még mindig a szervezés hangulatkeltő, közvéleményalakító részéhez tartozott az a módszer is, hogy az egyéni gazdákat meghívták, elvitték látogatóba a közeli termelőszövetkezetekbe. Ilyen, az egyéni gazdák által gyakran látogatott termelőszövetkezet volt a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet. A sarkadi Lenin-ben már a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásakor sok látnivaló, tanulnivaló volt, hiszen ez a szövetkezet 1949-50-ben már nagy szövetkezeti múltra tekintett vissza és sok tapasztalattal rendelkezett. Ezeket a látogatásokat főleg vasárnapokra szervezték, amikor az egyéni gazdák jobban ráértek. Az egykorú sajtó több ilyen látogatásról is beszámolt, egy különösen jólsikerültről pedig Bertalan Ferenc egy hosszabb cikket is írt a Békés megyei Népújságban,

3

1 Azonban Sarkadon sem volt könnyű a szervezés munkája, arra is szükség volt, hogy a sarkadiak látogassanak el a környék valamelyik virágzó termelőszövetkezetébe. 1956 elején Sarkad még nem volt termelőszövetkezeti község, a nem messze fekvő Elek viszont már régebben az volt, és az eleki termelőszövetkezetek nem is akárhogy működtek. A sarkadiak tehát Elekre látogattak el és nézték meg a látnivalókat. Az erről a látogatásról szóló beszámoló megállapította, hogy Eleken a községi vezetők elsőnek léptek be a termelőszövetkezetekbe, és példájukkal nagyban hatottak a lakosságra. Ennek is köszönhető, hogy Elek termelőszövet kezeti község lett. Sarkad viszont, ahol a vezetők vonakodtak belépni a termelőszövetkezetekbe, lemaradt.®

2 A vezetők példaadásával külön is kell foglalkoznunk. Ahol a vezetőség nem állt saját példájával is a termelőszövetkezet ügye mellé, ott nagyon nehezen indult meg a szervezkedés és ha meg is indult, nehezen vezetett eredményre. Ugyanez volt a helyzet az olyan termelőszövetkezetekben is, amelyekben a vezetők nem álltak hivatásuk magaslatán. így volt ez a zsadányi Petőfi Termelőszövetkezetben is. Ez a szövetkezet 1949-ben alakult 30, jobbára agrárproletár családból. A kis szövetkezet jól dolgozott és vonzó lett a zsadányi parasztok számára, elannyira, hogy 1952-ben több középparaszt is belépett. Ekkor azonban törés következett a termelőszövetkezet életében, mert a vezetők nem voltak megfelelőek. Inkább a kocsmában lehetett őket megtalálni, mint a termelőszövetkezetben, a tagok pedig szívesebben dolgoztak a megengedettnél jóval nagyobb háztáji parcellákon, mint a közösben. Évi 200-300 000 Ft-os mérleghiány volt és ez mind a termelőszövetkezti tagok zsebére és az egész termelőszövetkezeti mozgalom számlájára ment. 1953-ban a vezetőség gyengesége, a termelőszövetkezet zilált anyagi viszonyai miatt igen sokan kiléptek a szövetkezetből. A bukás szélén álló szövetkezetet az mentette meg, hogy a tagság LeelÖssi Sándort, a sarkadi tanács dolgozóját választotta meg elnöknek. Az új elnök mezőgazdasági szakember volt, tudása és ügybuzgalma alapján gyorsan nagy tekintélyre tett szert a termelőszövetkezetben és ennek alapján sikerült a munkafegyelmet megszilárdítania és a gazdaságos termelést biztosítani. Az 1956-os évet már nyereséggel zárták (először a termelőszövetkezet történetében).''* Hasonló volt a helyzet a sarkadi Dózsa Termelőszövetkezetnél is. Mind a vezetőség, mind pedig a tagság belátták, hogy nem tudnak úrrá lenni a problémákon. Ezért 1959 áprilisában Nagy Imre elnök vezetésével azt kérték a járási pártbizottságtól, hogy segítse a termelőszövetkezetet 31 Bertalan Ferenc: Jól sikerült a tsz-látogatás Sarkadon. Békés megyei Népújság 1958. ápr. 20. 32 A sarkadiak okultak az elekiek tanácsaiból. Viharsarok Népe, 1956. ápr. 7. 33 A zsadányi Petőfi „történelme". Viharsarok Népe, 1956. szept. 18. Vö. : A Petőfiben uralkodó előzetes fegyelmezetlenségről szóló cikk: Viharsarok Népe, 1955. nov. 15. 166