Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

RÉGÉSZÉT, ÓKORTUDOMÁNY - ARCHEOLOGIE, ALTERTUMSWISSENSCHAFT - Módy György-Kozák Károly: A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyreállítás (1972-1975)

Az északi mellékszentély kutatása, 1972 széből is megmaradt egy részlet. A főszentély és az északi mellékszentély csatlakozási pontja közelében mutatkozott a legnagyobb mértékű bolygatás. Az északi mellékszentély belülről félkörívesen záródott, amelynek északi része épségben került elő. Az alapozás feletti íves téglasorok, valamint az északi hajófal külső oldalán előkerült, kiugró kis padka egyértelműen jelezték a külső és belső járószinteket. Ezt lényegében - az erős bolygatottság dacára megerőstette az e részen ásott árok és szelvény falaiban mutatkozó rétegződés is. A középkori járószintre vonatkozó megfigyelések alapján jelöltük ki a hajó déli felében a nagy tereprendezési szelvényt, 30-40 cm-rel magasabban maradva az eredeti padlóvonalnál. A tereprendezés során 60-90 cm-t süllyesztve a szintet a kikerülő bolygatott földet a hajó déli, majd később északi fala fölé hordtuk, s ezt gyeptéglával lefedtük. Ezzel az ideiglenesnek szánt megoldással részben a még fel nem tárt falak védelméhez kívántunk hozzájárulni, részben pedig érzékeltetni kívántuk a templom „terét". A ma is álló déli tornyon mutatkozó csekély részletek és az irodalmi adatok alapján tudtuk, hogy a kb. 15 méter széles templom háromhajós volt. A hajó déli felében elvégzett tereprendezés után megkezdtük a pillérek, vagy oszlopok feltárását. A toronyhoz közelebb eső kis szelvényben hamarosan előkerül a keresett pillér, a szentély felé esőben azonban csak mélyebb szinten találtunk egy falmaradványt, amelynek teljes feltárására azonban már ebben az évben nem került sor. A torony közelében előkerült pillér lent nyolcszögletű volt, felül szabálytalan köralakot mutatott. A torony keleti és északi falán féloszlopok vannak. Ez arra utal, hogy az előkerült pillér felső részének azokhoz hasonlónak kellett lenni. 76