Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Sándor Mihályné: Egy régi berettyóújfalusi ház történetéről

megmentettük és a látogatók, iskolák tanulói számára a múlt beszédes bizonyságául bemutatnunk.

1 Az volt a további tervünk, hegy e házat és annak környékét korhűen rendezzük be és ellássuk a környékről származó népi gazdálkodási építményekkel és eszközökkel, hogy így a sárréti parasztház teljes képét és anyagát a szabadtéri múzeum rendezési elvei szerint mutassuk be. Sajnos ez a szép elgondolás nem valósulhatott meg. A ház leírása Az épületre vonatkozó adatokat, a korábbi berendezés módját és a formákat Balog Lajos elbeszélése alapján állítottuk össze. A házhoz tartozó telek korábban nagyobb volt, l/8-os jobbágytelek, és vesszőből font kerítés futotta körül. A telek belső végén kiskapu vezetett a kertek aljára. A kiskapun különféle furfangos szerkezetű iazáralz voltak, hogy a bejárást korlátozzák. Az udvaron gazdasági épületek állottak, valamint gabonás-, krumplis-, pernyésvermek mélyedtek a földbe (1. kép). A ház kissé kiugrik a mai utca vonalába. Feltűnő, hogy az utcára nincs ablak. Ez nem az elzárkózás jele, hanem inkább az, hogy építése idején nem itt volt a közlekedés iránya. Ezt bizonyítja a ma már szintén lebontott Aranyi-féle öreg ház is, melynek szintén nyugatra néző ablaka volt. Ezért tűnik fordítottnak a ház belső becsztása, az általánosan ismert falusi házakhoz hasonlítva. A nádtető meghosszabbításából alakított ereszajjából a pitarnak nevezett konyhába lépünk. A pitarból jobbra a komorába, balra pedig a háznak nevezett szobába vezet az ajtó. Régen az építkezést nem szabályozták szigorú előírások és tervek. Amikor az új házhoz hozták a vályogot, beérve a telekre a szekérrel, ahol az első vályog leesett, oda építettek, intő jelnek vélvén: jó hely ez, ide építhetünk -, mondták. Ugyancsak szokásban volt a környéken az is, hogy a tulajdonos gazda az utca felé fordulva a fején áthajította a nádkötőtűt; ahova az leesett, oda építettek. A ház szerkezete és formája, vaiamint építőanyaga a sárréti „építőkultúrának" nagyon szép példája. Minden fából, nádból és földből készült. Az ilyen építkezés vázának szemléletes példája a nádból ,,korcolt", tapasztott, később „kontyolt", a baromfiak részére készült ól. De ilyenformán fedték a különböző vermeket is. E háznak, mint a későbbi vertfalú házaknak sem, - nem ástak alapot. A ház falainak megfelelően kb. 15 X 15-20 cm átmérőjű culápokat ástak a földbe, a házfal magasságának megfelelően, a ház szerkezetére, a tér elosztására ügyelve. A ház, vagyis a lakószoba nagysága 3 X 4 m, a „pitaré" 3 X 2,5 m, a komoráé 3 X 1,5 m. A később hozzáragasztott „külső komora" 1,5 m alapterületű. A falak magassága 2,6 m. Az így előkészített váz közeit „ültették" be, a falak irányának megfelelően jó köteg (8-10 cm-nyi) erős veres nádáal, amit fűzfa vesszővel háromszor megkorcoltak. A sarkokat, a falak találkozási helyét is sással, náddal képezték ki olyan fonással, mint ahogy a sövénykerítést fonták. Az így elkészült nádfalat tapasztották „bepaticsolták" kívül néhány cm-es vastagságban sárral. Amikor ez jól megszáradt, „megkötött", vertek rá egy másik réteget mindaddig, amíg a kívánt falszélesség elkészült. Itt a külső falak szélessége bontásnál 60 cm, a belső térelválasztó falak vastagsága 36 cm volt. Ez természetesen nem az eredeti vastagság, hanem az idők folyamán, a sokszori javítás folytán duzzadt ilyen méretűvé.

2 1 A ház helyreállításához és berendezéséhez segítséget nyújtó Marjai Márton, Takács Károly, Kiss Sándor és Balog János, valamint Molnár Balázs és Ikvai Nándor néprajzkutatók és I. Sándor Ildikó egyetemi hallgató. A ház vendégkönyve a Bihari Múzeum Adattárába került. 2 Az 1772. évi Urbárium XIII. paragrafusa ezt mondja: Minthogy pedig Erdőknek fogyatkozása miatt ezen Mezővárosban a faizás helyett jobbágyoknak a nádalás megengedtetik, Uraság által, azért is az urbarialis ölfának helyében minden egyes ház - helyes jobbágy 40 kéve nádat vágni s fönt írt mód szerint kirendelendő helyre vinni tartozzék. Ügy az egész házhelyes ezek proporciója szerint fél, fertály és nyolcad helyes jobbágyok is tartozzanak. Ezért kellett az építményeket nádból készíteni. 278