Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

holmit, sót, gyufát, kenyeret, szalonnát stb. felrakta a juhász, hogy se a kutya, se az egér ne férjen könnyen hozzá. PONYVANYEREMÉNY = A gazdaság közös pénztárának hagyományos bevétele, mely abból ered, hogy a gyapjúátvételnél a tagok a maguk gyapjúját kissé bőveb­ben mérték, nehogy az együttes átvétel­kor súlyhiány legyen. Ez a ráhagyás vé­gül több kilónyi gyapjút jelentett, amit a a gazdaság a nagy ponyváról bemérve, a közpénztárba írt. PURZSA = Erdélyből származott, régen általánosan tartott juhfajta. Igénytelen, de gyapja sima szálú, durva. Ma már nem tenyésztik. PÖRKÖLT (pörgőit) — Juhhúsból készí­tett húsétel, mely a juhtorok hagyományos étele. Úgy tartják, akkor valódi, ha az egész juh fő a bográcsban, mert a sok­féle csont, ín, hús, fej adja meg az ízét. R RACKA = Régi erdélyi juhfajta, ma már nem tartják (L: purzsá). REKESZTŐ = Dorongfából, vagy deszká­ból készített választófal a hodályban. ROCSKA = Fejőedény, régen fából ké­szült, ma alumíniumból csinálják. ROSTÁLÁS =Újabb gyakorlat az, hogy nyírás után a gyapjút dróthálón átrázzák, hogv a nagyon apró szál és a por hull­jon ki. így értékesebb. RÜH (rü) — A juhok fertőző betegsége, erős viszketéssel jár. RÜHZSÍR (rüsír) = Régen házilag készí­tet kenőcsös gyógyszer, amit a juhász ál­landóan magánál hordott. Ma készen kap­ható. S SAVÓ = A beoltott tejből kiválik a tú­ró és lecsorog a savó. Áz édestejből szár­mazó savó az édessavó, amit szívesen fo­gyasztanak. SEGGENÜLÖ = Oldalfal nélküli épület, amelynek a teteje a földig ér. SÓZÓ = Deszkából készült vályú, vagy ócska edény, amibe sót tesznek és a ju­hok ebből nyalogatják. SÜTŐ — Vesszőből, vagy erősebb nád­szálból készített nyárs, szalonnasütés cél­jára. SZABADTARTÁS = A főgazdának, kis­gazdának, a juhásznak meghatározott számú juhot engedélyezett a juhgazdaság, hogy egész éven át ingyen járjon a közös legelőn. SZABADULÁS = Általában október első hete után, vagy a teljes betakarítással sza­badult a határ és a legelő. Ezután a ju­hászok is hajthattak az eddig tilos terü­letre. A falukban dobszóval tették köz­hírré, hogy mikor szabadul a határ. Ez­után a csősz nem felelt a jószágok okozta kárért. SZALONNABÉR = A juhásznak az álla­tok arányában a tagoktól meghatározott mennyiségű szalonna járt, mint fizetés. Ezt a juhász bármikor beszedhette. SZAMÁR = A régi juhászok teherhordó állata. Amikor a lakott helytől távol őriz­tek, a szamár hátán átvetett zsákban hoz­ták ki hetenként a kenyeret, szalonnát, egyéb szükséges holmit. Napközben a ju­hásszal járt, szükség esetén hátas állat­ként használták, ha valahova sürgősen menni kellett. SZAPPANOS GYAPJÚ = A rosszul tar­tott, sovány juhnak a gyapja. Csomós, ta­padós, az ilyet drágábban nyírták, mert nem haladtak vele. SZÁMADÓ = A főgazda megszólítása az év végi számadási gyűlésen. Mielőtt meg­kezdte a beszámolót, a tagok felszólítot­ták: „Halljuk a számadót!" Ez esetben nem a jószágok, hanem a gazdaság anya­gi ügyeinek felelős számadóját jelenti. SZÁMOSÁLLAT = A ló, szarvasmarha, de a juh, sertés nem tartozott ide. SZECSKÁZ = A gyakorlatlan juhnyíró nem tudja egy ollózárásra végigvágni, ha­nem aprózza, ezáltal a gyapjú apróbb, ér­téktelenebb. A gazda haragszik, ha szecs­kázva nyírnak. SZELEMEN = A hodály tetőfája. SZÉL ALÁ MEGY = Gazdátlanul kóborol. „Mehet a szél alá" - mondták arra a gaz­daságra, ahol nincs gondviselő. SZÍN = Félereszre épített nyári szállás, az oldala dorongfa, hogy a levegő jól át­járja. SZÍNJOG = A gazdaság közös épületé­ben való juhtartási joga a tagoknak, asze­rint, hogy ki milyen mértékben vett részt az építésben, vagy mennyi színjogot vásá­rolt. SZORULÁS — A nyájak hazahajtása, ami­kor a tél beálltával megszűnik a legelte­tés. SZÖRFÉREG = Fertőzéstől eredő állatbe­tegség, melynek következtében a szőr, gyapjú csomókban kihull. SZŐRÖS BIRKA = Frissen nyírott juh, melynek még nincs gyapja, csak „szőre". Eladásra kevesebbet ér. SZŰR = A régi pásztorok hagyományos ruhadarabja. Vásáron vették a szűrszabók­tól. Híresek voltak a derecskei és berety­tyóújfalui szűrök. Nyáron, ha nagy meleg volt, a juhász feltette a szamár hátára s úgy vitte magával. Az elkötött szűrujjban voit a rühzsír, dohány, pipa, gyújtószer­szám s egyéb szükséges holmi. SZŰRŐ = A feiőedényre alkalmazott sű­rűlyukú szűrőeszköz, hogy fejéskor a tej­be ne kerüljön szőr, vagy egyéb szennye­262

Next

/
Thumbnails
Contents