Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

7 A főgazdának 40 darab búza és pénz birbárán fizetés alol kivan hagyva 8 A kis gazdának 20 darab Az 1904 dik esztendőben vólt ajuhok száma 791 darab ezír jött a gazdaság kaszájába 7 f 91 kr." Az 1906. évi egyesség szerint a bérbárányért a váltót 12 krajcárban állapították rneg, ugyanezt 1915-ben „báránytódás"-nak nevezik és 16 krajcárban határozta meg a gazdaság. A háború után, a pénz megszilárdulásával a gazdaság új pásztorbért állapított meg az alábbi jegyzőkönyv szerint: ,,Az 1929 évre megfogadta a tisztelt gazdaság Fő gazdának Szabó Antalt, Kis gazdának pedig Sipos Sándort, Nyáj pásztornak Varga Gábort. Az 1929.évre a nyáj pásztornak Az évi bére 16 az az tizenhat köböl búza Minden egy darab juh után 4 dekaSzalonna És minden25 darab juh után 1 bárány. Szabó Antal fő gazdának 30 drb juhtartás Sípos Sándor kis gazdának 20 darab juhtartás Varga Gábor nyájpásztorunknak téli és nyári tartás." Ez a bérezés változatlan maradt egészen a második világháborúig, majd ismét a pénz megszilárdulása után új megállapodás született a pásztor és a gazdaság között. Végül csak a legutolsó bér tételeit idézem: „Derecske 1957 január 10-én. A gazdaság a évvégi rendes közgyűlését megtartotta ... A gazdaság nyájpásztornak megfogadta Varga Károlyt. Bérezése a következő: 16 q búza, db-ként 3 kg csöves tengeri, bérbárány (25 db nagyja után 1 db bárány) Nagyja db-ként 1 Ft rüpénz. A juhász tartozik a jószágot rendbentartani és gondozni. K mint fent Szőllősi József főgazda." Érdekes, hogy a fejés, mint pásztorbér, nem szerepel sem a konyári, sem a derecskei gazdaságok jegyzőkönyveiben, pedig ténylegesen hozzátartozott a konyári juhászok fizetéséhez. Azért nem határozták meg előre az idejét, mert ez évközben változott az időjárástól, legelő minőségétől függően. A gazdák határozták meg, hogy mennyi fejést engednek meg apadóra. Ha maguknak tartották fenn a fejést, akkor a vasárnapi volt a juhászé, ha egyáltalán nem adtak fejést, akkor pótlásul szalonnát fizettek.'

1 A szabadtartás jószágszáma ugyancsak esetenként változott, a gazdaság legelőterületének nagyságától és minőségétől függően. Általában 10-15 anya és szaporulata, néha a bérbárány is vele ment. A teleltetés a gazdatagok kötelessége volt. Mind a gazdaság közös állományát, mind a juhászét egy bizonyos ideig minden gazda köteles volt a téli hónapokban tartani és gondozni. A juhász gabonabérét évente több alkalommal szedték be. Fele részben cséplés után, másik felét szent György napkor. Ha szorult a juhász, év közben is fizettek. A terménynek fogatot adott a gazdaság. A kisgazda vitte a taglistát, melyre feljegyezték, hogy ki mennyit fizetett és mennyi jár. Ha évközben pénzre volt szükség, nem engedték be a juhászt, hanem a kisgazda járta végig a tagokat és egy bizonyos összeget begyűjtött. Azt soha nem engedték meg a gazdaságok, hogy a juhász előre felszedje a teljes bérét, mert akkor már nehéz volt vele rendbe tartatni a nyájt. A rendes ember nem is szorult előlegre, mert keresett annyit, ha beosztva élt vele, nem látott hiányt. Az öreg juhászok megelégedéssel beszélnek a gazdaságoknál eltöltött esztendőkről. Ma a termelőszövetkezetek juhászai többféle bérkategóriába tartoznak. A közös nyáj juhászai munkaegységet, valamint háztáji földet kapnak. Itt nincs a juhászok részére fejés, mert a szövetkezet a begyűjtőnek szállítja a juhtejet is. A fejést a juhász végzi, és a kifejt mennyiség után kapja a prémiumot, vagy pénzt, vagy a kifejt tejmennyiség bizonyos %-át. Ugyanígy érdekeltek a gyapjúhozam, szaporulat növelésében is. Jelenleg a konyári termelőszövetkezet juhászai megkeresnek havonta 20002500 forintot. Egyik adatközlőm, Kovács Ferenc, a Hunyadi Tsz háztáji juhásza. Az ő fizetése havi 3 forint darabonként, 1 havi fejés apadóra, általában július 15-től augusztus 15-ig. A fejési idő attól függ, milyen a mező. Ha jó, a bárányok hamar erősödnek, meg lehet kezdeni az apadót, ha gyengék, tovább kell szoptatni. 31 Ugyanő. 232