Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

A hodály közelében, de nem közvetlenül mellette van a juhászkunyhó (4. kép). A főépület mintájára ez is lehet guggonülő, vagy oldalas. Ha szegényebb a gazdaság, egyszerűbb, ha tehetősebb, vályogkunyhót épít, amit kívül-belül kitapasztva bemeszelnek. Alapterülete 2X2, vagy 2,5 X 2,5 méter. Itt tartja a juhász a felesleges ruhadarabjait, szerszámokat, gyógyszert, élelmiszert. Falba takampókat vernek, ez a fogas, ha erre deszkát tesznek, polc. Itt nem éri el a kutya a szalonnát, az egérnek is körülményesebb felmászni. A fő bútorzat a fekvőhely, a dikó. Földbevert ágasíákra keresztbe-hosszába dorongíákat tesznek, ezt vastagon beborítják szénával. Deszkából is készül fekvőhely. Ha a gazdaság tagjainak juhai, jogaik meg vannak, de időközben új épületek emelése vált szükségessé, akkor a meglevő jogokra vetették ki a várható költséget, függetlenül attól, hogy a gazdának van-e annyi jószága, mint joga. Ez esetben a régi jogérték megszűnt és abban a gazdaságban az újonnan meghatározott költség szabta meg az új értéket. Ha az első kalkulációra meghatározott költség emelkedett, időközben változott a jogok értéke is. Csak így vághattak neki nagyobb, korszerűbb épületek emelésének, berendezések újításának. Nézzük, mit mutat a szigeti gazdaság kimutatása az 1935. aug. 2-án megkezdett építkezés alkalmával. A gazdagyűlés jószágdarabonként 55 fillérben állapította meg a jog értékét, ebből így esett a tagokra: Jogszám Név Hozzájárulás 50 Molnár Sándor 27 P. 50 f. 25 Turi Ferenc 13 75 20 Major Imre 11 30 Katona Károly 16 50 50 Nánási János 27 50 15 Farkas Ferenc 8 50 50 Szarvas Fülöp 27 50 25 Leiter Imre 13 75 50 Szabó József 27 50 15 Balog Sándor 8 25 20 Szabó Károly 11 36 Nagy Lajos 20 15 Adom Károly 8 25 10 Szabó Gábor 5 50 30 Gáli Imre 16 50 10 Csécsi Áron 10 40 Gulyás Károly 22 60 Erdőháti Lajos 33 A gazdasági felszerelés kétfajta: egyik állandó, a másik időszaki használatú. Az építkezések alkalmával a faanyagot úgy vásárolták, hogy abból legyen készlet a berendezések pótlására. Ha a gazdaság tagjai közt volt ácsmunkához értő, ő készítette el, ha nem, valaki más csinálta meg. Állandóan használt felszerelési tárgyak: 1. Étetőrács. Kecskelábon álló, lécből készített szénatartó (5. kép), aminek a magassága és lécköze attól függött, hogy bárányoknak, vagy nagy juhoknak használ: ják. Az állat feje befért a rácson, bele nem taposhatott a szénába. A hodályban több rövid, a szabadban egy-két hosszú rácsot alkalmaztak. 2. Abrakoló vályúk. Deszkából készült, olyan pontos illesztéssel (6. kép), hogy az abrakolásra etetett dera ki ne hulljon belőle. Főként választáskor a bárányokat abrakolták, vagy a szoptatós, fejős anyákat. 3. Fejőkutricák. Deszkából, vagy dorongokból, drankából összerótt ketrec (7. kép), amibe egyenként behajtották a fejős juhokat, majd a másik ajtón távozott. Ha nem volt fejés, a kutricákat szétszedték. 4. Fejőszékek. Alacsony ülőalkalmatosság, amire fejéskor lekucorodtak. A régi világban szárított kerek zsombékot használtak fejőszéknek, a zsombokszéket, de ugyanilyenek voltak a szőlőskertek pajtáiban szalonnát sütni, a ház elé is kivitték 15 Bihari Múzeum évkönyve 225