Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

ke- és juhnyájak közös legelőn éltek, bár ezen a vidéken a kecsketartás évszázadok óta jelentéktelen, de emlék maradt róla. A konyári-hajdúbagosi határ találkozásánál van egy dombos legelőrész, amit ma Kecskó, vagy Kecskor néven ismernek. Ezt említi a Kállay-Drágffy családok osztozkodási okirata 1489-ben: „ . . . pratum, seu fenile Kechkerethe vocatum . . .", vagyis: „Kecskerét nevű legelő, vagy rét. . ."

2 Ugyanezt a területet feltünteti az 1818-ban készült gazdasági térkép Kecske Ör Lápossá néven.

3 Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem adományaként jut jelentős terület, többek között Konyár is, Bocskai István birtokába s ebben megerősíti az 1579ben kelt fejedelmi levél. A szomszédokkal folytatott perek őriztek meg bennünket is érdeklő adatokat. Ugyanis Székely Antal, hencidai szomszéd földesúr emberei uruk parancsára elhajtották az egyik konyári ember juhait. A vallomás szerint: „Konyárra mentünk és az juhokat által hajtónk az Kék Kállón."

4 Vagyis a juhlegelő már évszázadokkal ezelőtt is a falu alatt elfolyó Kálló parton volt, mint ma. Az 1620-ból való lelkészi díjlevél egyik tétele „egy vödör thuró", vagyis favederbe nyomkodott, sózott juhtúró volt, amit minden juhtartó helyen mai napig is készítenek, mint erős túrót, vagy csípős túrót.

5 A török hódoltság utáni első összeírás szerint 1692-ben a konyári családok száma 15, az a jószágállomány, mely a nagy dúlások után megmaradt, viszonylag tekintélyes, ebből 91 darab a juhok száma az alábbi megoszlásban: Füredi János 10, Végh Mátyás 16, Elek Péter 30, Saja István 35. Az 1713. évi összeírásban 42 porta és 96 juh szerepel, tehát alig emelkedett, de már az 1728. évi szerint jelentősen szaporodott a juhtartók és az állomány mennyisége : Konyári István 75, Sárkány István 16, Füredi János 20, Nagy Márton 54, Bába Mihály 50, Major János 20, Keresztesi György 20, Kis Varga János 30, Pünkösdi János 20, Erdőháti János 80, Horváth István 20, Kocsis György 100; összesen 505 darab.

1' Valószínű, hogy már ekkor megalakultak a máig szereplő szabad gazdasági társulások, az ún. juhgazdaságok, melyek az egyéb pásztoroktól függetlenek voltak. Ugyanis a XVIII. századi jegyzőkönyvekben felsorolták a pásztorok évi kommencióit, melyet a község fizetett, de juhászokról szó sem esett. Pedig létezésükről hírt ad a konyári ref. egyház házassági anyakönyve, melynek 1763. október 7-i bejegyzése szerint: Magyi István fejős juhász házasságot kötött Konyári Erzsébettel.' Az egyes családok osztozkodási irataiban is gyakran szerepel a juhállomány.- „. . . mikor elvette Saja Demeter Elek Andrásnét, volt ökre, de számát sem tudja, juhát egy napit tud."

8 Az egy napi juh, mint mennyiségi meghatározó egészen a legutóbbi időkig használatos volt *» gazdasági társulások, az ún. juhgazdaságok, melyek az egyéb pásztoroktól függelőjoga szerint naponta a közös nyájba kihajthatott. Tehát egyénenként változott a legelőjog arányában és a közös legelőterület nagysága szerint. Általában 25-30 darabot értettek alatta.

9 A rohamosan fejlődő juhgazdaságokból 2 Országos Levéltár (a továbbiakban OL) Dl 56101. 3 OL, Eszterházy Levéltár S 16, No 344. 4 OL, Fase. 13. No. 1. Rep. 95. 5 Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltára. Egyházmegyei jegyzőkönyvek 1615-től. 6 Mezősi Károly: Bihar megye a török uralom megszűnése idejében. (Bp. 1943.) 73. Továbbá a sárréti járás összeírása 1713-ban. A Hajdú-Bihar megyei levéltár (továbbiakban HBmL.) 0 3. 1713. 7 HBmL., a konyári tanács jegyzőkönyvei a XVIII. sz-ból. A 1-2, továbbá a konyári Ref. Egyház anyakönyvei 1756-tól. Konyár, egyházi irattár. 8 HBmL. V. 640/2. 9 Kovács Károly 68 éves konyári lakos, a Hunyadi Tsz háztáji juhászatának főgazdája adatközlései. / 205