Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

I Molnár Gyula Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása A tanulmány középpontjában Konyár község hagyományos juhtartása áll. Ugyanis ez a helység a régi Sárrét, a tőle északra fekvő Nyírség és a Nagy Hortobágy gazdálkodási és állattartási hagyományaiból sokat megőrzött, vagy a maga sajátos helyzetének megfelelően átalakított. Ezekkel a tájegységekkel az elmúlt évszázadok folyamán igen szoros kapcsolatot tartott fenn, főként a kereskedelmi téren. Ma már ezek a sajátos vonások egyre inkább a feledés homályába merülnek, főleg a nagyüzemi gazdálkodás hatására. Bár itt még ma is lényegesen több az ősi forma, mint a környező községekben.

1 A konyári adatok mellett felhasználtam néhányat a két szomszédos nagyközség, Derecske és Nagyléta irattári anyagából, mert ezek érdekesen egészítik ki ennek az ősi gazdálkodási ágnak emlékeit. 1. A juhtartás legrégibb emlékei és levéltári adatai Sajnálatos, hogy az igen gazdag anyagot tartalmazó Konyár községi irattár a háborút követő években elkallódott. így bizonyára érdekes adatok veszlek el örökre ebben a vonatkozásban is. Az Országos Levéltár, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár, a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára és egyházi irattárak szolgáltattak adatokat ahhoz, hogy visszapillanthassunk több száz év távolába. Konyárnak, éppúgy, mint a legtöbb sárréti községnek a határa egészen a múlt század közepén megindult lecsapolási munkálatokig, nádas, mocsaras terület volt, amit itt ott tarkítottak kifehérlő szikesek, vagy zsírosan fénylő, fekete szántók és nyíri homokdombok. (1. rajz) A szántóművelésre alkalmas terület viszonylag kevés, ami meghatározta a községek gazdálkodási lehetőségeit is. így vált egyik alapvető megélhetési forrássá az állattenyésztés, ezen belül a juhászat. A legrégibb időkben a kecs1 Ez úton mondok köszönetet a debreceni KLTE Néprajzi Tanszékének, az MTA Néprajzi Intézet kelet-európai osztályának, személy szerint Gunda Béla professzornak és Szabadfalvi József kandidátusnak azért az anyagi és tudományos segítségért, mely lehetővé tette mind az anyag begyűjtését, mind annak feldolgozását. Ugyancsak köszönettel tartozom az Országos Levéltár, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltára, a debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtára, a Déri Múzeum vezetőinek és munkatársainak sokoldalú, szíves segítségükért. Az anyag begyűjtése és feldolgozása sürgős, mert ma egy évitized alatt több adat merül feledésbe, mint azelőtt egy emberöltőig. Egyes helyeken, mint pl. Nagylétán a juhtartás hanyatlása régi, lassú folyamat. Már a századfordulón nem említik a számottevő juhtartó helyek közt. A földesúrnak, Fisch Ignácnak a gazdaságban van 800 fésűs merinói, de a falu lakosságának állományáról nem szól az ismertetés. (Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye. Szerk. : Borovszky Samu 324, 330.) 203