Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

hogy ha lovaik megmaradnak és minden egyebük a termelőszövetkezeté is lesz, meg fognak élni, mert fuvarozni fognak. Ez valóban egy darabig - mindaddig, míg közlekedésünk a háborús károkat ki nem heverte és a gépesített közlekedés nagyobb arányokat nem öltött - be is vált. Akkor azonban, amikor a gépi közlekedés lehetőségei megteremtődtek, a lóval való fuvarozás egyre alábbhagyott. Kiderült, hogy a lónál sokkal hasznosabb állat a szarvasmarha és jobban jár az, aki nem a lovához, hanem a szarvasmarhájához ragaszkodik inkább. A termelőszövetkezeti szervezés módszereihez tartozott az is, hogy a belépni szándékozókat elvitték a gépállomásra és ott megmutatták nekik a gépállomást, a gépeket. Egy-egy kevésbé ismert gépről elmagyarázták a látogatóknak, hogy mire való, nagyjából hogyan kell kezelni és hogy hány ember munkáját végzi el. Amennyiben a termelőszövetkezetnek magának volt néhány gépe, úgy azokat is megmutogatták a belépni szándékozóknak. Ezek között a gépek között tekintélyes számot tettek ki a különféle traktorok, amelyeket univerzális kihasználással mindenre, többek között teherhúzásra is felhasználtak. A termelőszövetkezeti vagy méginkább a nagyüzemi mezőgazdasági szaknyelvben kialakult egy szó, ami az olyan traktort jelölte, ami terhet húzott: vontató. A termelőszövetkezetek életében egyetlen gépfajtának nem jutott akkora szerep, mint a vontatóknak. Sokoldalú felhasználással ez az a mindenes gép, amellyel sokfajta mezőgazdasági munkát végeztek és végeznek, amellett, hogy ellátják velük az egész teherhordást, fuvarozást. Annak ellenére, hogy területünk parasztsága a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása előtt is ismerte a traktort és más mezőgazdasági gépeket is, mégis eleinte idegenkedett a gépektől. Egyrészt bennük élt az a félelem, hogy a gépek elterjedésével nem lesz rájuk szükség. Másrészt a gépek ellenében féltették jószágaikat; ökreiket, illetve lovaikat. Ügy érezték, hogy egy-egy pár ökörhöz, egy-egy lóhoz csak hozzá tudnak jutni, de egy traktor már olyan értéket képvisel, amit nem tudnak előteremteni.A gépesítés elterjedésében egyéni függetlenségük csökkenését látták és ezért is viszolyogtak tőle. Mindezen szempontok mellett a gépesítés ellen hangolta területünk parasztságát is az a körülmény, hogy nem értettek a gépek kezeléséhez. Tehát eleve kiszolgáltatottaknak érezték magukat azoknak, akik a gépekkel a különböző munkákat végezték. A gyakorta fellépő - különösen a kezdeti időszakra jellemzően - üzemanyag- és alkatrészhiány ugyancsak elriasztotta parasztságunkat a mezőgazdasági gépektől. Különösen sok kifogás merült fel a kombájnok ellen. A kombájn nagyon sok ember munkáját tette feleslegessé, hiszen egymaga ugyanazon időben végezte el az aratás, a hordás és a cséplés nehéz munkáját. A kezdeti kombájntípusok meglehetősen gyenge konstrukciók voltak, gyorsan meghibásodtak és esetenkénti kijavításuk gyakran elhúzódott. Egy-egy ilyen meghibásodás elegendő volt ahhoz, hogy ne csak a kombájnról, hanem az egész mezőgazdasági gépesítésről meglegyen a falvak lakosságának elítélő véleménye. A kombájn meglehetősen magas tarlót hagyott, mert különben fésűjének fogai könnyen beleakadhattak volna a földbe. A parasztság a termelőszövetkezeti mozgalom korai időszakában, amikor a tüzelésben a szalma még nagy szerepet játszott, igen sajnálta ezt a tallónak maradt szalmamennyiséget és következetesen felrótta ezt a kombájnhasználatnak. Hasonló okokból, mert a kombájn fésűjének fogai nem tudnak egészen a földre simulni, nem tudnak vele megdőlt gabonát aratni. Itt továbbra is a kézi aratáshoz kellett folyamodni. Ezek az esetek, amelyek esős, viharos esztendőkben elég gyakoriak voltak, uqyancsak érvek voltak a parasztság kezében, a mezőgazdaság gépesítése, közelebbről a kombájn használata ellen. Az első traktorosok és egyéb gépkezelők sem váltak általánosságban hasznára a mezőgazdaság gépesítése ügyének. Egy megfelelően át nem gondolt elhatározásból eredően volt időszak, amikor traktorosnak csak nőket akartak fölvenni és akartak kiképezni. A traktort vezető nő hovatovább jelképpé vált, a legkülönbözőbb munkák teljesítése terén is egyenjogúvá lett nő jelképével. Ezek a traktorvezetők eltekintve most attól, hogy gyors és nem mindenre kiterjedő képzésben részesültek, a falvak lakosságára tett benyomásaikkal nem szerezték meg a parasztság rokonszenvét. A 166