Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
kezeti gazdálkodásban a merev munkaegységbeni elszámolás mellett a parasztság inkább kiszolgáltatottnak érezte magát, mind a természetnek, mind a társadalomnak, mint a magán kisbirtoklás idején. A természeti kiszolgáltatottságba úgy ahogy, belenyugodtak, de a társadalmiakba nem. A termelőszövetkezeti parasztságot ezekben az időkben egyébként is a felzaklatott idegállapot, a lázas útkeresés és az elégedetlenség jellemezte. Különösen nehéz volt a fiatalság megtartása a munkaegységgel való elszámolással. Tamásiban, az ország egyik jelentős termelőszövetkezetében, az Új Életben például azt mondták, hogy a tagság összetételével magyarázható, hogy a rendszeres fizetés becsesebb a terményrészesedésnél. A szövetkezetben ugyanis sok a fiatal. A fiatalság megtartása a termelőszövetkezetben aligha sikerült volna pénzjövedelem biztosítása nélkül. 2 0 A kezdeti munkaegységben való elszámolás mellé ezért 1950-ben premizálást vezettek be, majd pedig 1957-ben a teljes pénzbeli elszámolásra tértek át. Az elszámolás darabbérben történt, teljesítmény szerint, a helyileg megállapított normák alapján. így a „szövetkezeti gazdák" fixfizetést kaptak. A kereset 80° oát havonta, 20%-át viszont évenként folyósították. A terményrészesedést eltörölték, terményszükségletüket a tamási gazdák megvették pénzért a termelőszövetkezettől. Ez a probléma közelebb is felmerült. A Békés megyei kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezet 1963. január 1-ével „felettes szerveik javaslatára, tagságukkal történt előzetes tárgyalások után, közgyűlésük határozata értelmében, a földművelésügyi miniszter engedélyével a hagyományos munkaegységben történő jövedelemelosztás rendszeréről a készpénzben történő elszámolási és jövedelemelosztási rendszerre tért át."1 Területünk termelőszövetkezeteire még nagyobb hatással volt a híres füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben végbement erjedés. Ennek során „bebizonyosodott, hogy a pénzesített javadalmazás jól bevált. Ennek lényege az, hogy a pénzesített javadalamzás jól bevált, a termelőszövetkezeti tagok a különböző munkaterületeken elvégzett, meghatározott mennyiségű és minőségű munka után az e munkák után járó termelőszövetkezeti munkadíjak 75%-át havonta, készpénzben mindig megkapják." 2 A füzesgyarmati szövetkezeti gazdák is a közgyűlés által megszabott áron a szövetkezettől megvásárolhatták a kenyérgabonát, a cukrot, a szalmaféléket stb. Addig azonban, amíg a pénzbeli elszámolás elterjedt, sok mindenen kellett a termelőszövetkezeteknek átesniök. Nagyon nagy nehézséget jelentett például a nagyüzemi gazdálkodás mibenlétének megismerése, elsajátítása és gyakorlata is. A nagyüzemi gazdálkodás magasfokú szakértelmet, szervezői készséget és egy szakképzett vezetőréteget kívánt. Pusztán ennek a ténynek az elismerése is nagy nehézségek árán sikerült. A termelőszövetkezeti tagság „egyenlősdi" szemlélete, szinte lehetetlenné tette, hogy vezetők nőjjenek ki a közösségből. A szükség szerint meglevő vezetők irányába pedig bizalmatlanok voltak és feleslegesnek érezték őket. Különösen vonatkozott ez a mezőgazdászokra, agronómusokra, akiktől pedig a nagyüzemi mezőgazdálkodás lényege, az új munkaszervezet kialakítása, az új munkaeszközök alkalmazása, az új termelési eljárások bevezetése, egyáltalán az egész gazdaság termelési funkciója függött. Őszintén elismerték azt, amit a körmendi Vörös Csillag Termelőszövetkezettel kapcsolatosan a Vas megyei Pártbizottság így fogalmazott meg: „Nem fenékig tejfel a mezőgazdák dolga, aki a lehető legtöbbet szeretné a tagsággal együtt a földből kihozni.Az agronómus, a szakképzett mezőgazdász hiánya, mindaddig, amíg a szövetkezetek alakulófélben voltak, területük csak párszáz hold volt, nem mutatkozott meg. De mihelyt a valóságos nagyüzemi mezőgazdaság előfeltételei, többek között a nagy földterület, a többféle, sokhelyen elhelyezett üzemegység, különböző üzemágak kifejlesztése megtörtént, illetőleg megindult, nem lehetett nélkülözni a szakképzett mezőgazdákat. A zsámbéki termelőszövetkezeti vezetőképző iskola tapasztalatai közé tartozott, hogy „míg a 20 Kovács Imre: Érdemes volt (Bp. 1962) 102-103. 21 A kondorosi „Dolgozók" mezőgazdasági termelőszövetkezet jövedelemelosztásának munkadíjtételei (Gyula, 1964) 3. 22 A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet pénzesített jövedelemelosztásának munkadíjfeltételei. (Gyula, 1963) 5. 23 Kerék László: Tízéves a körmendi Vörös Csillag Tsz. (Szombathely, év n.) 24 152
