Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

Ezekre a vagyontárgyakra a belépési nyilatkozat aláírása után hitelt sem lehetett felvenni és szerződéseket sem lehetett velük kapcsolatosan kötni. Ha egy családból többen kérték felvételüket, akkor is egy belépési nyilatkozatot töltöttek ki. Ilyen esetben azonban minden egyes felvételre jelentkezőnek alá kellett írnia a belépési nyilatkozatot és külön-külön két-két tanúval kellett a belépési szándékot igazolni. A tagfelvétel a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe tartozott. A közgyűlésről jegyzőkönyvet vezettek és ebben a jegyzőkönyvben a felvételek vagy elutasítások időpontját meg kellett örökíteni. Ez azért volt fontos, mert a termelőszövetkezeti tagság nem a belépési nyilatkozat aláírásának időpontjától, hanem a közgyűlés határozatának időpontjától számított. A két dátum között pedig hosszabb idő is eltelhetett. Az ebből származó esetleges viták és hátrányok elkerülése végett a közgyűlésnek joga volt a felvételre jelentkezőt a belépési nyilatkozat kitöltésének napjával felvenni a termelőszövetkezeti tagok sorába, azonban a közgyűlésnek ezen döntését a jegyzőkönyvben fel kellett tüntetni. A közgyűlés tagfelvételi határozata ellen fellebbezni nem lehetett, mivel a tagfelvétel a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe tartozott. A termelőszövetkezet vezetőségének kötelessége volt a közgyűlésről készült jegyzőkönyvek alapján a tagokról nyilvántartást vezetni. A pártoló tagok azok sorából kerültek ki, akik nem mezőgazdasági munkát végeztek, de a termelőszövetkezetnek különböző segítséget tudtak szakképzettségük, foglalkozásuk következtében nyújtani. Pártoló tag nyugdíjas is lehetett; viszont nem lehetett pártoló tagnak felvenni munkaképtelen, kiöregedett mezőgazdasági dolgozót. Nem lehetett pártoló tag összeférhetetlenségi indokból sem, aki a hivatali beosztásánál fogva illetékes volt a termelőszövetkezet ügyeinek intézésére. A pártoló tag a termelőszövetkezeti közgyűléseken csak tanácskozási joggal vehetett részt, de szavazati joggal nem rendelkezett és semmiféle tisztségre sem volt megválasztható. Ha a pártoló tag a termelőszövetkezet elnökének hozzájárulásával a termelőszövetkezetben valamilyen munkát végzett, azért számára fizetés járt. Ilyen körülmények között természetesen a termelőszövetkezet pártoló tag után nem fizetett társadalombiztosítási járulékot és a pártoló tagokra nem terjedt ki a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó nyugdíjés társadalombiztosítási jog sem. A rendes tagokhoz hasonlóan a termelőszövetkezetek vezetőségeinek a pártoló tagokról is nyilvántartást kellett vezetni. Amennyiben a pártoló tagnak földje és termelőeszközei voltak, a termelőszövetkezetnek való leadási kötelezettség azokra is vonatkozott. A pártoló tag is jogosult volt háztáji földre, de csak abban az esetben, ha földet vitt be a termelőszövetkezetbe. Amennyiben mezőgazdasági felszerelést is adott át a termelőszövetkezetnek, azért térítést kapott. A pártoló tagság viszont a pártoló tag írásbeli bejelentésével, illetőleg, a másik oldalról, a közgyűlés határozatával bármikor megszüntethető volt. A termelőszövetkezeti tagság megszűnésének három fajtája volt: a kilépés, a rendkívüli kilépés és az átlépés. Kilépni a termelőszövetkezetből a belépéstől számított három évig nem volt lehetséges. A kilépési szándékot a gazdasági év vége előtt legalább 6 hónappal írásban be kellett jelentenie a kilépni szándékozónak, a termelőszövetkezet vezetőségéhez. A kilépés ügyében is a termelőszövetkezeti közgyűlés döntött. A közgyűlés elutasító határozata ellen azonban a járási tanács végrehajtó bizottságához lehetett fellebbezni. Amennyiben a termelőszövetkezeti tag a közgyűlés határozata ellenére, vagy annak szándékát be sem jelentve önkényesen kilépett, a kilépésével keletkezett kárt köteles volt a termelőszövetkezetnek megtéríteni. A kilépő tagoknak a földjét nem lehetett azonnal, csak a gazdasági év végeztével kiadni. Természetesen az eredetileg beadott földet sem lehetett a legtöbb esetben visszaadni a kilépőnek, hanem a bevitt földdel értékre és nagyságra nézve megegyező, valamint azonos művelési ágú földet kellett néki kiadni. A rosszul működő szövetkezetek egész sorából 1950-53-ban megindultak a kilépések. A tagok azonban nem ismerve az alapszabályokat kellően, ezekkel a rendelkezésekkel mit sem törődve, akartak kilépni. A szövetkezetek viszont ragaszkodtak a szabályokhoz, aminek sok esetben az lett az eredménye, hogy a tagok visszamaradtak ugyan, de felé se néztek a szövetkezetnek. Romlott a munkafegyelem, a terméshozam, a termelés csökkent. 142