Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

nak ezutáni élete ebben a közigazgatási keretben folyt le és terebélyesedett ki. Ennek a „keretnek" a hangsúlyozása azért jelentőségteli, mert területünk népe életében soha ennyire nem érvénysült a szervezés, a szervezet, mint az utolsó 10-15 évben. Az új megyebeosztásnak természetesen voltak ellenzői is. Nagyon jellemzően sokan azt mondogatták a sarkadi járás falvaiban, hogy „mindig a sarkon, tehát a félreeső helyen éltünk, most aztán különösen így lesz. Ezután se törődnek velünk, maradunk a szélen, elhanyagolva, mint eddig is voltunk. Miért is törődne velünk Békéscsaba, idegenek vagyunk a számára, se rokonai, se ismerősei nem vagyunk." Már ilyen, „békésmegyei", keretek között indult meg a termelőszövetkezetek szervezése is. A földosztás után nemsokára kiderült, hogy a földosztás nem oldotta oldhatja meg a parasztság, a mezőgazdasági termelés kérdéseit. Attól eltekintve, hogy a földreform a gazdasági körülményeit nézve a legrosszabbkor következett be, tovább növelte a fejlesztésre alkalmatlan, elaprózódó kisbirtokot. A kisbirtok alapvető funkciója az önellátás biztosítása s ezt jól el is látta, de alkalmatlan a nagyarányú árutermelésre, amire viszont az iparosítás, az általános munkamegosztás továbbvitele szempontjából elengedhetetlenül szükség volt. A kisbirtok a további mezőgazdasági, egyben általános gazdasági és ezen keresztül társadalmi fejlődés akadályává lett és elérkezett az idő, hogy a mezőgazdasági termelés mennyiségi tényezői minőségi tényezőkké alakuljanak át, ahogy azt Erdei Ferenc megfogalmazta: „A szövetkezetek alakulása szorosan összefügg a termelési viszonyok fejlődésével és ezen keresztül a termelés színvonalának emelkedésével."

9 A termelési viszonyok fejlődése, a termelő erők színvonalának emelkedése új mezőgazdasági termelési formát kívánt. Ezt a parasztság egyrésze, legtöbben közülük jól gazdálkodó, tájékozódott középparasztok, be is látta. Közülük a kezdeményezőbb kedvűek különféle társulásokkal, szövetkezésekkel igyekeztek is elősegíteni a fejlődést. Ezek azonban elszigetelt, igen sokféle, vegyes vállalkozások voltak és általában nem annyira a termeléssel, mint inkább beszerzéssel és értékesítéssel foglalkoztak.

1" Ezen szövetkezések közül legáltalánosabb volt az az országos szervezés révén egységes és a későbbiekben maradandó formát kapott sokoldalú paraszti fogyasztási szövetkezet, amely legtöbb helyen átvette a volt Hangya Szövetkezet boltját, telepét és ipari áruval látta el a falut, illetőleg bizonyos mezőgazdasági termékeket felvásárolt és értékesített is. Ezeket a szövetkezeteket legtöbb helyen földmívesszövetkezeteknek hívták. így Okányban és Sarkadon is, ahol közülük területünkön a legerősebbek működtek. Kis átalakulással ez a név maradt meg aztán az országos szervezés után is. A földmívesszövetkezetek felvásárlóés üzlethálózata minden községünkben megtalálható. A sarkadi járás területén több önálló földművesszövetkezet működik: a sarkadi, a kötegyáni, az okányi, a geszti, a zsadányi stb. Mindezek a sarkadi járási földmüvesszövetkezet keretében működnek és látják el területünk kereskedelmét. A különféle földmívesszövetkezetek egyike-másika a közös mezőgazdasági mun^ kát, gazdálkodást is szorgalmazta. Ilyen eredetű volt a már ismertetett sarkadi vállalkozás is." Azonban a közös gazdálkodás, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása nem földmívesszövetkezeti feladat volt, és nem is ilyen munka eredményeként jött létre. A különféle szövetkezetek egymással sokszor ellentétes tevékenysége éppen arra mutatott rá, hogy a termelési és elosztási kérdéseket általánosan és központilag kell rendezni. Erre volt szükség, mert nemcsak helyi jellegű bajok voltak. Altalános baj volt például, hogy mezőgazdaságunk nagymértékben lemaradt az ipar fejlődése mögött. Ugyanakkor, amikor az ipar egyre több munkaerőt kívánt, a kisbirtokok sok embert kötöttek le. A kisbirtok lehetetlenné tette a mezőgazdaság gépesítését és számos új, korszerű agrotechnikai eljárás alkalmazását, valamint egyes, csak nagyban, jelentős beruházással, nagykiterjedésű területen közös munkával termelhető növények (például 9 Erdei Ferenc: Mezőgazdaság és szövetkezet (Bp. 1959) 15. 10 Erdei Ferenc-Pataky Ernő: Termelői szervezetek a magyar mezőgazdaság fejlődésében I. Agrártörténeti Szemle. (1957) 165-182., 437., 442-443. Vö. Thaly Tibor: A közös gazdálkodás formái a magyar mezőgazdaság történetében. Borsodi Szemle (1958) 28. 11 Forgács l. i. m. 137