Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

reakció néhány kisebb jelentőségű földvisszaszerzési akciója is. Ezeknek az akcióknak azonban hasznuk is volt. Sok esetben erősítették, növelték vagy éppen megteremtették az akkor kapott földjüket féltve őriző és harciassá vált parasztok. A támadások bátrakká tették az űjgazdákat és kiszorították őket addigi elzárkózottságukból, a közélet porondjára léptek. A földosztás területünk parasztságát differenciáltsága miatt nem egyformán érintette, tehát nem is egyformán foglaltak vele szemben állást. A nagygazdákat nem erintette a földreform, mert volt földjük. Tekintélyes részük a nagybirtok ellenében helyeselte a földreformot, azok a nagygazdák viszont, akiknek birtokát, illetőleg birtokának egy részét a földreform céljaira a földigénylő bizottságok kisajátították, ellenséges indulattal nézték a történteket. Az ilyenek igyekeztek azokat is befolyásolni, akik kisebb birtokkal rendelkeztek és ezért mentesek maradtak a kisajátítástól, a középparasztokat. Idegesítőleg hatott a nagygazdákra és a jelentősebb földbirtokkal rendelkező középparasztokra az akkori idők több, a földreformon túlmutató jelszava (Azé a föld, aki megműveli!), a szovjet szövetkezeti rendszer propagálása, a tervgazdálkodás szükségességének egyre erőteljesebb hangoztatása. Mindezekre hivatkozva a nagygazdák messzemenő következtetéseket vontak le és különböző rémhíreket terjesztettek. Már ekkor elterjedt például a csajka-rendszerrel való ijesztgetés. Ennek az volt a lényege, hogy az egyöntetűség, a magántulajdon megszüntetése odavezet, hogy közös konyhákon étkezik majd mindenki, egy csajkából, mint egyetlen vagyontárgyból. A falvakban a politikai hatalom kezdetben megmaradt a nagygazdák kezében. Felfelé igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni, illetőleg a meglevőket felhasználni; lefelé pedig szövetségeseket kerestek. A középparasztokat tartották a legalkalmasabbaknak a szövetségre. Most is, mint a múltban is, a középparasztságot igyekeztek felhasználni a szegényparasztok és a mezőgazdasági munkásság ellenében. Erre a politikai szövetségre a nagygazdáknak igen nagy szüksége volt, mert hamarosan éles harc indult a termelési eszközökért, felszerelésért, állatokért, gépekért. A Nemzeti Bizottságokon keresztül falvainkban elég sokáig, többé-kevésbé, érvényesültek a nagygazdák törekvései. Csak a Nemzeti Bizottságok átalakulása, folyamatos tisztulása után szorultak háttérbe. Falvainkban a nagygazdák és a szegényparasztok harcában fontos tényező volt a munkaerő kérdése is, az egész küzdelem pedig a demokrácia és a reakció harca volt. Tekintve, hogy a földreform az egész országra, benne területünkre is, rendkívül rossz gazdasági körülmények között köszöntött be, a földhöz juttatottaknak igen nehéz volt a helyzetük. A földhöz juttatottak kedvezőtlen körülményeinek sok hátránya volt a termelésre nézve is és végülis a paraszti osztályharc élesedéséhez vezetett. A nagygazdák ugyanis inkább el voltak látva haszonállatokkal, mezőgazdasági felszerelésekkel, a háború minden pusztítása ellenére is, mint a középparasztok vagy különösen a szegényparasztság, a volt cselédség. Hogy a földreform által kapott földjeiket megművelhessék, szükségük volt jószágokra, felszerelésekre. A nagygazdák azonban vonakodtak segítséget adni a parasztság többi rétegének. Sok helyen hatósági beavatkozás vált szükségessé, és több kényszerintézkedés született. Több esetben pedig még a ledolgozás súlyos formái is előbukkantak. A középparasztok a földosztást birtokállományuk növelésére szerették volna felhasználni. Birtokuk nagyságától függően a földosztás pártjára, illetve ellenségei közé álltak. Azok a középparasztok, akiknek nagy családjuk volt, vagy egyéb szempont miatt ki lehetett egészíteni a birtokát, azok a nagygazdák ellenére beszéltek, helyeselték a földreformot. Akik viszont csak annyi földdel rendelkeztek, hogy nem volt lehetséges a „kipótlása", legjobb esetben közömbösen szemlélték az eseményeket. De inkább féltették, amijük volt és közömbösségükben ott lappangott a sajnálkozás afölött, hogy nem kaptak. Az ilyen középparasztok közül többen, minthogy nem voltak képesek helyesen megítélni helyzetüket, a nagygazdák földreform ellenes pártjához szegődtek. Ez a találkozás, szövetkezés ezért is szoros gazdasági kapcsolatban állott a nagygazdákkal. Középparasztok nagyrésze ugyanis rá volt utalva a nagygazdák segítségére. Ezek látták el őket régebben is különböző jellegű segítségekkel, ezek adtak kölcsön állatokat, eszközöket; ez érthető is, hiszen a középparasztoknál látták legjobban biztosítva állataikat, felszereléseiket, nem úgy, mint a szegényparasztságnál. 135