Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

radról, Aradról szerezte be. Erre lehetőséget az adott, hogy a határok nyitottak voltak. Különös fontossággal bírt a só, amit szekerekkel hoztak Várad-Dés felől ezekben az időkben a vállalkozó emberek. Nagy gondot okozott a közigazgatás helyreállítása is. A régi vezetők általában elmenekültek. A helybenmaradt hivatalnokok pedig egyrészt féltek, másrészt velük szemben is bizalmatlanok voltak és ezért nem lehetett rájuk számítani. Mégis - és ez mutatja a felszabadulás valóságos tartalmának fel nem ismerését - az újra szerveződő közigazgatás nagyobbára ezekre, az itthon maradt hivatalnokokra támaszkodott. A falu népe nehezen ébredt megváltozott helyzete tudatára. Természetesen kivételek is voltak, mégpedig nem is elszigeteltek és szűk körre szorítkozók, mint például Biharugra esetében. Itt várták a felszabadulást, megfelelően értékelték és tüstént megragadták a lehetőségeket, hogy életüket jobbá, szebbé tegyék. Ez Szabó Pál és barátainak az érdeme, aki kiemelkedve a falu parasztságából, továbbra is benne maradt a faluban, tanítva, nevelve, előkészítve őket az elkövetkezendő nagy fordulatok és a feladatok megoldására. Nem véletlen, hogy itt, Ugrán, és például nem Geszten, a Tisza-birtokok központjában, bontakozott ki előbb a földosztás igénye. 1945 tavasza a kibontakozás ideje volt, gyors erjedés indult meg mindenütt. Pezsgő élet lett úrrá az egész vidéken. Lassú tudatosulási folyamat bontakozott ki. Egyrészt a sorra alakult Nemzeti Bizottságok, a különféle, de főleg a kommunista pártszervezetek, a különböző tömegszervezetek, de főleg a szakszervezetek és talán utolsósorban a mindezek mellé lassan-lassan felsorakozó közigazgatás nagyarányú felvilágosító és szervező munkát végeztek;' 1945 tavaszán már mindenütt elsöprő erővel jelentkezett a földosztás igénye, sőt emellett a központi igény, követelés mellett számos más, apró, sokszor csak szegényparasztság érdekeiért. Nem engedték magukat befolyásoltatni és bátran hogy az igények megfogalmazói, a követelések valóraváltói a parasztság legíájékozottabb, legtöbbször a régebbi mozgalmakban részt vett, sok esetben kommunista tagjai voltak. Különösen megmutatkozott ez a parasztság ekkori legforradalmibb szervezetében, a községi földigénylő bizottságokban. A földigénylő bizottságok szilárdan megállták helyüket, következetesen harcoltak a szegényparasztság érdekeiért. Nem engedték magukat befolyásoltatni és bátran nyúltak egyes földterületek igénybevételénél politikai indokokhoz. Örömmel vették a debreceni egyetem diákjainak eszmei és szakmai segítségét a földosztáshoz, amelynek kapcsán 1946 tavaszán, erről a korábban jellegzetes nagybirtokos területről eltűnt a nagybirtok. A délbihari síkság falvainak földigénylő bizottságai a földosztásnál nagyon körültekintően jártak el. Elsősorban a földnélküli parasztokat, tehát a volt cselédeket juttatván földhöz, következetesen figyelembevették a családlétszámot. Figyelembevették azt is, aki éppen hadifogságban volt. Kulturális célokra is megfelelő földterületeket bitzosítottak, az iskoláknak gyakorlóteret, a tisztviselőknek, például tanítóknak, kisebb-nagyobb földterületeket juttattak. Rendezték az egyházak földbirtokügyét is, s ahol szükség volt, juttattak is földet. Bármily radikális, körültekintő is volt azonban a délbihari síkság falvainak földreformja, éppen ebből a sokoldalú gondoskodásból kivehetően a múlt szemléletében gyökerezett és nem mélyreható gazdasági-társadalmi átalakulás számára csinálták meg a földreformot. A kisbirtokos parasztság eszmei 3 Maday Pál: Békés megye városainak és községeinek története. (Békéscsaba, 1960) Az egyes községek ismertetésénél. 126