Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)
9. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat székháza
A GYŐRI KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT SZÉKHÁZA A székhely szükségessége. A Társulat székhelyének kérdése állandó, sokáig megoldatlan gondja az egyesületnek. A székház szükségességét több tényező is indokolja, elsősorban az, hogy megszűnjön a Társulat kiszolgáltatottsága az éves kiállítások megrendezésekor és valóra válhasson a tagoknak az a számtalanszor megfogalmazott, hangoztatott vágya, hogy a közösségi létforma erősítése céljából rendelkezésre álljon egy stabil, bármikor igénybe vehető helyiség. Fennállásának kezdete óta, a Társulat sokáig arra kényszerül, hogy különböző intézmények segítségét, jóakaratú támogatását kérve, üléseit, tárlatait más és más helyszíneken tartsa - összejöveteleit legelőször a fa- és fémipari szakközépiskolában, a reáliskolában, majd a városházán, a taglétszám egészét mozgósító közgyűléseit a Vármegyeházán, 1925-től a Bencés Gimnázium dísztermében, kiállításait pedig az esetek döntő többségében a Vármegyeház dísztermében, illetve a Lloyd emeleti traktusán. Az egyetlen ok, ami miatt a Társulat erre az örökös vándorlásra ítéltetett, az az, hogy nem rendelkezik kellő anyagi forrásokkal ahhoz, hogy kibérelhessen egy olyan helyiséget, amely elláthatná a Társulat összes feladatát. Problémájának megoldását a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat vezetősége a várostól várja, ám ez hosszú időn keresztül semmit sem tesz a gondok orvoslására. A Társulat lépései a székhely kiharcolásáért. Az újbóli "hadjárat" megindítása a Társulat székhelyének megteremtéséért az 1925-ben megválasztott főtitkár dr. Kató Sándor nevéhez fűződik, aki már szeptember 21-iki bemutatkozó, székfoglaló beszédében részletesen kitér e kérdés többirányú összefüggéseire: "Kérdik, hol a Társulat székhelye, hol tagjai összejöhetnének szellemi szórakozást találnának művészi munkák, folyóiratok lapozgatásában, társulati és művészeti kérdésekről való beszélgetésben s szorosabban kapcsolódhatnának a Társulat életébe. Ezt a helyiség kérdést gondolnánk, ha egyelőre szerény keretek közt is megoldandónak azzal, hogy legalább hetenként egy délután és este tudna nyújtani a Társulat tagjainak erre a célra otthont, ahol néhány folyóirat /pl. Magyar Művészet, Magyar 61
