Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)
7. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat a művésznevelés és közízlésformálás érdekében kifejtett tevékenysége
helyiség kérdése mai napig sem nyervén megoldást, a választmány ebbéli határozata nem volt végrehajtható..." 7 0 Pénzügyi források hiányában, a Társulat tudomásul kell vegye nem csupán azt, hogy iskola alapítási szándéka hiúsul meg végleg, de azt is, hogy régi tanfolyamait még eredeti működési formáiban sem tudja immár fenntartani. Egy utolsó kísérlet a tanfolyamok felélesztésére 1928-ban történik, amikor a Társulat ez évre hét tanfolyam beindítását tervezi. Az egymást követő - 3-3 hónapos - tanfolyamok figurális rajz és festés, dekoratív festés és rajz, mintázás, szövés, bútor tervezés és lakberendezés, nyomdai grafika, ötvösmunka és művészettörténet szakokból nyújtottak volna képzést hallgatóiknak. Mivel azonban a helyi sajtóban meghirdetett tanfolyamokra aligalig van jelentkező, a Társulat kénytelen elállni szándékától. 7 1 A művészeti tanfolyamok dicstelen vége nem az egyetlen példa arra, hogy szubjektív vagy legtöbbször objektív okok miatt a Társulat vezetősége nem tudja megvalósítani, keresztülvinni Győr kultúrájának, képzőművészetének fellendítését szolgáló terveit. Abenemteljesülés sorsára jut az a kezdeményezés is, amelynek célja egy állandó - győri és más vidékbeli művészek közös munkájának feltételeit megteremtő - művésztelep létesítése a városban. A győri művésztelep megvalósításának gondolata dr. Pékár Gyula államtitkár javaslata, indítványa alapján születik meg, ám ezt a tervet - ami ráadásul találkozik a helyi alkotók szándékával - a Társulat is rögvest felkarolja, 1921 tavaszán tartott közgyűlésén megvitatja, sőt határozatot hoz arról, hogy pontos és részletes kidolgozására külön bizottságot hív létre. 7" Mint a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat több más kezdeményezése azonban - anyagi fedezet hiányában - végül ez is megreked az óhaj szintjén. A Társulat közízlésnevelő munkája. Alkotótagjainak érdekképviselete, valamint a művészeti oktatás területén kifejtett tevékenysége mellett, a Társulat harmadik nagy célkitűzése "a művészi ízlés nemesítése". A kizárólagosság alapján, más képzőművészeti önszerveződés hiányában, a Társulat sokat tesz azért, hogy Győrben kialakuljon egy olyan réteg, amely nemcsak, hogy becsüli, de állandó jelenlétével a különböző rendezvényeken kifejezi igényét is a vizuális művészet hagyományainak meggyökereztetéséért a városban. Csakhogy, ami pozitív vonás a Társulat ilyen irányú tevékenységében, az ugyanakkor negatív előjelet is nyer abban a pillanatban, amikor az említett kizárólagosság következtében a Társulat egyfajta - évtizedeken keresztül változatlan - értékrendet kínál közönségének. Márpedig ez az értékrend nem a képzőművészet újabb és újabb haladó vívmányaira, hanem a megállapodott, konzervatívvá merevedett - azt is mondhatnánk provinciálisán középszerű - polgári ízlésbázisra épít. Ha egyszerűbben akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, hogy a nemes célkitűzéshez kétes értékű megvalósítási forma és program párosul. Hogy e megállapítás mennyire helytálló, arra jó példa a két világháború közötti idő48
