Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)
6. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat művésztagjainak érdekképviselete és megsegélyezési formái
pályázatára 4 mű: Zászlós István, Horváth Adorján, Hoy Albert és Dömötör gipszmakettje érkezik be. 1932. április 15-iki keltezéssel Erdélyi Ernő tűzoltó főparancsnok azzal a kéréssel fordul levélben a Győri Képző- és Iparművészeti Társulathoz, hogy "kegyeskedjék eldönteni, hogy a négy ajánlattevő közül melyik benyújtott minta felel meg a legjobban s egyúttal határozni arról, hogy az általam kijelölt hely erre a célra megfelel-e". A kérés megvitatására a Társulat április 22-iki választmányi ülésén kerül sor. A pályázat elbírálására a választmány bizottságot hoz létre, melynek tagjai Valló István igazgató, Pastinszky Mihály szobrász-, és Schima Bandi iparművész, Kássa Gábor festőművész és Stadler Dezső építész. A pályaművek megtekintése, illetve a szobor felállítására kijelölt hely pontosítása után, a Társulat tagjaiból álló bíráló bizottság javaslata nyomán a Tűzoltó Testület Zászlós István szobrászművész alkotását önteti ki bronzba 6 0 1936. októberében a Kereskedelmi és Iparkamara újabb pályázatot hirdet, ezúttal oklevelek tervezésére, "melyeket különböző alkalmakkor /pl. ipari kiállításokon a jutalmazott kiállítók részére, kereskedelmi és ipari szolgáltatások elismeréséül stb./ fog kiadni" 6 1 A tervezendő oklevélnek tartalmaznia kell "a koszorús magyar címert és a <<Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara, Győrött» felírást". 2 A pályázat határideje 1936. november 21. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat művészeinek részvételével zajló pályázat győztese és ezzel a 100 pengős első díj birtokosa Schutzbach Antal lett. A benyújtott pályamunkák közül a Kamara elnöki tanácsának döntése alapján az intézmény megvásárolt további két - Valentin Károly és Pfannl Egon tervezte - pályaművet. 6 3 A Társulat művésztagjai érdekképviseletének hiányosságai, erőfeszítések ezek kiküszöbölésére. A szórványos és teljesen rapszodikusan meghirdetett pályázatok, aTársulat kiállításain történő szerény számú vásárlások távolról sem tudják biztosítani azt, hogy a Társulat művészei különösebb anyagi gondok nélkül élhessenek hivatásuknak. A bajok forrását az alkotók a Képző- és Iparművészeti Társulat "civil" vezetőségének tehetetlenségében és végső soron hozzánemértésében vélik felfedezni. Ezért, egységes fellépésként - az egyesület művésztagjai 1938. október 28-án memorandummal fordulnak a Társulat tisztikarához, amelyben tételesen felsorolják kifogásaikat, panaszaikat és ugyanakkor kívánalmaikat, javaslataikat is. A memorandum előzménye az, hogy ugyanennek az évnek tavaszán elismerve a művészek egyes kifogásainak jogosságát, de hangsúlyozva azt, hogy éppen az alkotók "széthúzása", "akadékoskodása", "elégedetlensége" miatt - a Társulat akkori főtitkára dr. Kató Sándor lemond tisztségéről. Lemondásának indokai között fontos momentumként szerepel az a tény, hogy a művészek a "Társulattól távol tartják magukat, nincs érdeklődés; a Társulatból kilépnek, közöttük olyanok is, kik az alapításnál... ott voltak". 6 4 43
