Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtő

és az ennek alapjául szolgáló igazságosság. Patkó Imre - mint kortársai közül annyian - élete végéig szilárdan hitt abban, hogy az "új rend" megteremthető, felépíthető. Egyéni hozzájárulását e munkához azon a területen képzelte el, amely leginkább megfelelt történelmi, politikai érdeklődésének, de ugyanakkor hatékony eszközt is adhatott kezébe a közélet formálásához, a szó eredeti értelmében vett népműveléshez. Ez a terület pedig nem volt más, mint az újságírás. A több mint három és fél évtizedes, elhivatottsággal végzett újságírói pályafutását Patkó Imre a 40-es évek második felében kezdte gyakornokként Békéscsabán és kisebb kiadványoknál Budapesten. 1950-től a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott, ám ezzel párhuzamosan tovább is képezte magát és diplomát szerzett az ELTE Bölcsésztudományi Karának történelem szakán. 1952-ben a Szabad Nép akkori főszerkesztője Horváth Márton "megbízhatatlanság" miatt eltávolította az újságtól. Patkó Imre így került a Magyar Rádió Külföldi Adások Szerkesztőségébe, melynek 1956-tól főosztályvezetője lett. Az 1956-os forradalmi események után a Ganz gyár kiadványát szerkesztette, majd hosszabb időn át a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt. Kezdetben a Külföldi Sajtószolgálatnál,később főosztályvezető-helyettes minőségben a Külpolitikai Szerkesztőségnél, végül a 60-as évek elején pekingi tudósítóként tevékenykedett. 1964-től Patkó Imrét kinevezték a Népszabadság londoni tudósítójának. Hazatérte után a Népszabadság külpolitikai rovatvezető-helyettese, a vasárnapi melléklet szerkesztője lett. 1970-től - néhány éves megszakítással korai haláláig - Patkó Imre a Nemzetközi Szemle főszerkesztői tisztségét töltötte be. Az említett kieső időszakban diplomáciai szolgálatot teljesített, a párizsi Magyar Nagykövetség tanácsosa, sajtóirodájának vezetője volt. 1983. április 19-én húnyt el mindössze 61 évesen.

2