Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Vera /1946/, Molnár Vera /1947/, Hantai Simon /1949/ egy az 56-os forradalmat követően Marosán Gyula /1956/, Pátkai Ervin /1956/, Stein Anna /1951/, Konok Tamás /1957/, Hetey Katalin /1957/, Mark Anna /1959/ -, egy pedig a 60- as, 70-es években - Csernus Tibor /1964/, Bart a Lajos /1965/, Kádár József /1969/, Vincze Balázs /1970/, Major Kamill /1972/ -. A 70-es évek második felére jócskán felduzzadt, népes franciaországi magyar művészkolónia tagjaival Patkó Imre hosszabb londoni tudósítói, de főleg párizsi diplomáciai szolgálata idején került szorosabb kapcsolatba. Ugyanúgy, mint ahogy itthon is tette, Patkó Imre nyakába vette a várost és sorra látogatta a kinn élő és alkotó képzőművészek műtermeit. Ismeretségeket, életre szóló barátságokat kötött és a kedvezőtlen politikai, kultúrpolitikai konstelláció dacára, egy-egy kiállítás, egyéni vagy csoportos bemutatkozás "kijárásával" egyengette azt az utat, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy a hazájuktól távol élő alkotók megtarthassák, újra visszanyerjék kapcsolatukat Magyarországgal. A személyes kontaktus számunkra, az utókor számára legfontosabb következménye az volt, hogy megszületett a Patkó Imre kollekció második nagyobb, az országban egyedülálló, a külföldön élő magyar alkotók műveit felölelő, magába foglaló egysége. Számszerűleg e blokk 158 alkotást - 15 festményt, 42 egyedi és 101 sokszorosított grafikát - foglal magába, ami a gyűjtemény 23,1%-át teszi ki. Patkó Imre hagyatékának ez a része, ha nem is ad átfogó, az egyes életművek egészére jellemző képet, megvan az a nagy érdeme, hogy betekintést enged azokba a széles technikai és felfogásbeli 61 Stein Anna: Kalligráfia